Az Apostolok esetében akadt egy-két jó pont, de annál több hiba, kezdve az amuse bouche-ként felszolgált margarinrózsával, folytatva rengeteg túlfőtt zöldséget és burgonyát, meg egy kevés húst tartalmazó gulyáslevessel, az állott, rágós libacombbal, s a kiklopfolt sertésszűzzel.

A Covid korlátozások feloldása után a Gerbeaud és a Centrál újranyitott, de a három nagymúltú étterem nem. Persze a remény hal meg utoljára, s ahogy az Apostolok néhány hete feltámadt a tetszhalotti állapotból, úgy talán a Kárpátia és a Mátyás pince is új bérlőre lel.

Épp a Simaliba fele tartottam, amikor Apostolok előtt egy kedves ifjú hölgy invitált be az étterembe. Jeleztem, hogy másutt van foglalásunk, de belátható időn belül visszatérek. A fentiekből kiderülhetett, hogy nem annyira kulináris, mint érzelmi okokból. 2009-es látogatásunk alkalmával az Irredenta teremben kaptunk helyet. Egy aradi, egy székelyföldi s egy fogarasi magyar kulináris kalandozó alkotta a társaságomat, jómagam Aradon élő temesvári vagyok, tehát mindannyian a trianoni békediktátum közvetlen érintettjeinek számítunk. S ha nem is tartozik jelen geopolitikai helyzetben az erdélyi határkorrekció a politikai realitások közé, álmodozni, nosztalgiázni attól még lehet, ez a hely pedig a Horthy-korszak egészséges magyarságszemléletét sugározza.

























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!