Házias konyhával, gigantikus adagokkal és barátságos árakkal várja immár hét éve a vendégeit a soltvadkerti Corner bisztró

Sem a dekoráció, sem a névadás nem harmonizál az ételkínálattal, de ezen kár lenne fennakadni.

A Soltvadkert – Kecel –Kiskőrös aranyháromszögről az utóbbi városban működött Bagatell Next bisztró kapcsán volt már szó e rovatban. Azóta az étterem nevet váltott, a jelenleg La’ Ronaként működik, immár pizzát is kínálva. Mindhárom városba a kétezres évek első évtizede óta visszajárok, leginkább a borszerzés okán.

A Kunsági borvidék tudvalevőleg az ország legnagyobbika, hosszú ideig méltatlanul háttérbe szorult, de hála olyan az elkötelezett és minőségorientált borászoknak, mint Frittmann János, aki már 2007-ben megkapta a borászat Kossuth-díjaként emlegetett Év bortermelője titulust, az e címet 2013-ban elnyert Gálné Dignisz Éva, Font Sándor, Szentpéteri Attila, Varga Árpád (Gedeon birtok), Benyák Zoltán vagy Léder Zoltán („a Köpcös”), ha ma alföldi borokról beszélünk borkedvelő körökben, akkor nem egy legyintés lesz a reakció.

Legemlékezetesebb soltvadkerti látogatásom kereken húsz évvel ezelőtti. Akkor friss volt még a 2004. december 5-i népszavazás emléke, s igen jól esett, hogy Frittman János elmesélte, hogy náluk szavaztak a legnagyobb, mintegy 75százalékos arányban a magyar állampolgárság kiterjesztésére, közkeletű, kissé pontatlan megnevezésével, a külhoni magyarok kettős állampolgárságára. A jeles borász által idézett szavazatarány pontos volt, ma már a világhálón településre lebonthatóan elérhetőek a népszavazási adatok, Soltvadkerten 2.074 érvényes szavazatból 1.558 támogatta a nemzetegyesítés legfontosabb közjogi aktusát.

A kétezertízes évek fordulóján az Alexandra, majd a Gault-Millau étteremkalauz tesztelőjeként többször megfordultam a városban, ahol akkor még működött három regionálisan számon tartott étterem, az országosan is jegyzett Anna vendéglő, a hangulatos, csárdajellegű Öreg tó és a kívülről kissé jellegtelen, nem sokat ígérő, de belsőre kifejezetten megnyerő, hangulatos Venyige. A három közül ma már csak egy működik, az utóbbi. Megnyílt viszont 2018 októberében egy új hely, a Corner bisztró.

Aradról Paks fele útbaesik Soltvadkert, az idei gasztro-blues fesztivál alkalmával nézegettem a térképen, hogy találok-e a kisvárosban olyan vendéglátóegységet vagy borászatot, ahova érdemes lenne benézni. A Galántai pincészetet s a Kárpi sörfőzdét szúrtam ki, majd ott helyben véletlenül fedeztük fel az Eredet pincét is ráadásképpen. Közben kiderült, hogy Kárpiéknál, az ország első, 1989-ben indult kisüzemi főzdéjében már jártunk évekkel ezelőtt, akkor még nem tudtuk, hogy szőlővel is foglalkoznak. 15 hektár saját ültetvényük van, Generosából készült habzóboruk felkerült a család gyakran fogyasztott nemes nedűinek a listájára.

 

A minap Miklós Csabitól hazafele, Aradra tartva ismét betértünk Kárpiék mellett a remek, üde, reduktív tételeket kínáló Galántai pincébe. Jó, ha van a súlyos, minerális fehérek mellett némi könnyed bor is otthon. S ha már a városban jártunk, keresgéltem kicsit a világhálón pacalpörkölt után kutatva. Szó volt már arról e rovatban, hogy a Kárpát-medence pacalkultúrája nem homogén, a Felvidéken egy tájjellegű levest és pörköltszerű ragut készítenek, Belső-Magyarországon, a Bácskában és a Bánság szerb elnyomás alatt álló részén szinte kizárólag pörköltet, a tágan értelmezett Erdélyben viszont egy-két székelyföldi kivételtől eltekintve csak levest. Így, ha kiruccanunk valahová szűkebb pátriánkból, a Dél-Partiumból, akkor ki szoktam használni az alkalmat, hogy ahol lehet, megkóstoljam a mifelénk csak otthon főzött, étteremben, kifőzdében egyszerűen hozzáférhetetlen pacalpörköltet.

 

Ennek jegyében a Corner bisztrót vettük célba, miután becsomagoltattunk néhány süteményt az év szaloncukorját elkészítő Szent Korona cukrászdában és megcsodáltuk a város Betlehemjét. A szóban forgó hely egy hangulatos, őszinte és hiteles vendéglátóegység, a város Kiskőrös felőli bejáratánál. Mint Facebook-oldalukról kiderül, nemrég ünnepelték megnyitásuk hét éves évfordulóját. A falakat az amerikai életérzést közvetítő berámázott fekete-fehér képek díszítik. Sem a dekoráció, sem a névadás nem harmonizál az ételkínálattal, de ezen kár lenne fennakadni.

 

Az asztalon chili-, bors- és sódaráló, ami mindig jól jön, mint ahogy a kislámpa is, ottlétünk alatt, valami ötször-hatszor kicsapta a biztosítékot. A világítás hamar helyreállt, de jó volt tudni, hogy vészhelyzet esetén használhatjuk az elemmel működtetett asztali lámpát.

Kínálnak hagyományos reggeliket, virslit, hagymás rántottát különféle kívánság szerinti belevalókkal, melegszendvicset, töltött bundás kenyeret, sült kolbászt. 

Hajnali ötkor nyitnak és este 9-ig várják a vendégeket. Ebédre, vacsorára főként népszerű magyar ételeket fogyaszthatunk náluk.

 Az étlap átgondolt, könnyen áttekinthető. Szerepel rajta többek között Cézár saláta, rántott sajt, háromféle pasta, köztük kacsás-vargányás fusilli, babgulyás, cigánypecsenye, marhalábszárpörkölt, különféle töltelékkel ellátott, majd kirántott húsok, gesztenyepüré és palacsintavariációk. Hétköznap délben kedvező árú menüt is kínálnak.

A kiskőrösi Vass, valamint a soltvadkerti Erdős borászat összesen hétféle palackos borát tartják, minden tételt decire is kimérnek rendkívül baráti áron. Peronit csapolnak, további négy nagyipari multisör kapható palackban. A szokásos import tömények mellett tartanak Panyolai és Agárdi pálinkákat is.

A húszas éveinek elején járó felszolgáló hölgy kommunikatív, gyors, segítőkész. Az azonban meglehetősen furcsa, hogy ismételten kollektíve letegezte a társaságunkat, melynek két nyolcvan s egy hatvan fele tartó tagja volt, köztük egy hölgy is. A tulajdonos szívélyes, megkínált a barátaival közösen fogyasztott sült vérből, ami nem került a számlára.

 

Az orjaleves hatalmas adag, mindhármunknak jutott belőle egy tisztes tányérral. Jó ízű, házias, az orsóstészta nincs túlfőve, soha rosszabbat!

A birkapörkölt is jól sikerült, szaftja tunkolásra csábít, sajnos a mellé adott kenyér gyenge minőségű és nem is friss. A hús darabolása lehetne egyenletesebb, de ennél fontosabb, hogy az íze kiváló, a tartása is megfelelő, nem esik szét és nem rágós. Belsőséget is találtunk húskockák között, amit értékeltünk.

A pacalpörkölt csíkozása gyönyörű, látszik, hogy nem valami készen vett, vékonyra szelt, előfőzött mirelit alapanyagból készült. A csíkok kellően puhák, ízre is megnyerőek. A szaft lehetne sűrűbb, de így, ahogy van a fogás országos szinten kimagasló. 3650 forintért jóval több, mint fél kilót adnak, ennyit kérnek egyébként a hasonló mennyiségű birkára is.

A Gerbeaud-palacsinta készen vett, bolti lekvárral készült, meg persze dióval, a csokimártás lehetne intenzívebb, a palacsinta vékonyabb, de ezeket az apróságokat csak kötelességből teszem szóvá, ez a fogás is élvezetes volt, elfogyott az utolsó falatig.

Ritka kellemes meglepetés volt a Corner a maga családiasságával, rusztikus fogásaival és nem utolsósorban a Kárpát-medencei élvonalba tartozó pacalpörköltjével.

Elérhetőségek:

Corner bisztró

Soltvadkert, Kossuth Lajos 83/2,

Telefonszám: [phone]

Honlap: https://www.instagram.com/corner_bistro_/

E-mail-cím: [email protected]

Borítókép és fotók: Borbély Zsolt Attila