Csúcshelyek kínálnak pazar ételsorokat elérhető áron az étteremhét keretében

A beszámolók érkeznek majd szép sorban. Szerre, ahogy Csíkban mondják.

Világhálós platformokon lépten-nyomon beleütközik az ember abba, hogy a sörözők-borozók, de nem ritkán az éttermek árait is sokan ahhoz hasonlítják, hogy mibe került volna nekik, ha ugyanazt az italt a boltban veszik meg, vagy az adott ételt otthon készítik el. Az ilyen megszólalások többnyire olyan fogalmatlanoktól származnak, akik a világ legjobb poénjának gondolják azt, ha odavetik foghegyről, hogy náluk az ilyet kérdés nélkül elmosogatják, amikor egy szépen tálalt igényes fogást látnak egy szokásosnál nagyobb tányéron. S közben nem veszik észre, hogy micsoda primitivizmusról tesznek tanúbizonyságot. Mert a vendéglátósnak ki kell termelni a bérleti díjat, a rezsit, az alkalmazottak fizetését, az alapanyagok árát, be kell fizetni az adót s még haszna is kell legyen, mert különben minek csinálná az egészet.

Mezze a Byblosban

Minél feljebb megyünk minőségben, annál magasabbak az árak, hiszen magasabb a munkatársak bére, drágábbak az alapanyagok, több időt vesz igénybe egy-egy tányér összerakása. Nem utolsósorban nagyobb stábot mozgat meg például egy Michelin csillagos étterem, ahol minden precíz üzemmenet szerint, óraműszerűen működik, minden mozdulat kiszámított, a konyhán és a vendégtérben közel annyian dolgoznak, mint ahány vendéget kiszolgálnak. A cél ezesetben az élmény tökéletességének elérése, úgy, hogy a sokat kóstolt, sokat látott vendégeket is lenyűgözzék. Ami jellemzően sikerül is.

Létezik egyfajta spontán kiegyenlítődés: az éttermi igényeket illetően a legtöbb ember idomul a lehetőségeihez. De mindig lesz egy réteg, mely kíváncsi azokra a helyekre, melyek meglátogatását nem, vagy csak nagyon ritkán engedheti meg magának. Még a középosztály felső rétegének tagjai sem tudnak úgy mozogni a világban, mint a „Világevő” Jókuti András vagy Varga Sándor, művésznevén Alexander the Guest.

Jouri

Őket célozta meg többek között a Torkos csütörtök nevű, a Magyar Turizmus Zrt. által 2006-ban indított akció. Többek között mondom, mert sokaknak arra volt jó ez a kezdeményezés, hogy fillérekért degeszre egyék magukat. E jeles napon az ország több, mint száz éttermében féláron lehetett étkezni. A kétezertízes évek fordulóján évről évre csak azért utaztunk fel családi körben Aradról, illetve Temesvárról Budapestre, hogy két nap alatt meglátogassunk négy éttermet. Merthogy a csütörtök a legtöbb helyen kiterjedt a rengeteg foglalás miatt a péntekre is. Így jutottunk el olyan helyekre, ahol a fogyasztást normál áron egyszerűen nem tudtuk volna megfizetni, mint az Alabárdos, a Nobu vagy a Pierrot, illetve olyan magasközép áron működő egységekbe, melyeket komfortosabb volt féláron meglátogatni. Az akció tíz év alatt kifulladt, sok hely többet vállalt, mint amit teljesíteni tudott, így a vendégek sem voltak maradéktalanul elégedettek (ismerőseim, akik nem csúcséttermet, hanem fősodratú vendéglőt választottak, órás várakozásra, gyenge tányérokra panaszkodtak), s az éttermeknek is eltúlzott volt az 50% kedvezmény.

Még javában zajlott a Torkos csütörtök, amikor megjelent mellette egy másik, sokkal inkább előremutató kezdeményezés, a Dining City Országos Étteremhét, melynek keretében egy sor étterem, közte nem kevés a legjobbakból közül, egy szűkített étlapról kínál három fogást egy bárki által kifizethető összegért, ami az idén 6.900, 8.900 vagy

Hősök bisztró

10.900 forint az adott hely színvonalától és üzletpolitikájától fügrően. Az első ilyen akciót 2010-ben hirdették meg, akkor még csak 26 hely vett részt benne Regisztrálni a könnyen kezelhető oldalon lehet, minden egyes étteremnél megtaláljuk az akció tiszteletére megalkotott szűkített étlapot, ami 8-10 fogást jelent összesen, előétel/leves, főétel és desszert műfajban, melyekből a vendég válogatja össze a maga három fogását.

Az éttermeket két csoportba osztották, kereshetünk Budapestre és környékére, illetve az ország többi részére. Idén az előbbiek közül több, mint százhatvan hely üzemeltetői regisztráltak, többek között a Caviar and Bull (saját élménybeszámoló itt, a továbbiakban az étterem neve mögött lesz a vonatkozó szöveg), a Cut and barrell, az Etyeki kúria, a Fióka, a Gléda, a Gundel, a Kicsi Zso, a Kismező, a Moszkvatér, a Natura Hill a Spago, s a TimeOut Market, hogy a számomra legmeggyőzőbbeket soroljam fel azok közül, melyekről rovatbeli beszámoló is készült.

De hadd említsek párat azok közül, melyek meggyőző élményt nyújtottak, de nem volt érkezésem élménybeszámolót írni róluk. Ilyenek Félix kitchen, a Búsuló Juhász, a Főőrség, a Gerlóczy Kávéház, a Hoppá bisztró, a Pavilon de Paris, a Szaletly, a Tapassio s a Textúra.

Mindehhez még hozzáadódik több tucat vidéki egység, hoznék itt is néhány példát a kedvenceim közül: A Konyhám Stúdió Fonyódon, a Bivstro Veszprémben, a Fiastyúk Csóron, a Gábli Makón, a Kistücsök Balatonszemesen, a Port Balatonmáriafürdőn, a Sulyom Sarudon s a Szomszéd bisztró Debrecenben. A kecskeméti Spalettához rovatszöveget nem tudok mellékelni, de étteremkalauzbeli szócikket igen.

A Byblos beltere

Eddig úgy alakult a programom, hogy vagy nem voltam Belső-Magyarországon az étteremhéten, vagy későn szereztem róla tudomást, de idén végre kiélvezhetem az akció nyújtotta lehetőségeket. 

Citrusos pirított tonhal padlizsánnal és céklával a Jouriban

A Jouri és a Byblos fogásait már lekóstoltuk az első napon, tegnap a Hősök bisztróban jártunk, s regisztráltam további féltucat kiemelkedő helyre. A beszámolók érkeznek majd szép sorban. Szerre, ahogy Csíkban mondják.

Gyümölcsmousse a Hősök bisztróban