A Tisza-tó „Magyarország második legnagyobb tava, amit az ember épített, ám a természet begyógyítva mart sebeit élettel töltött meg. Egy igazi élő világ. Mérete ötöde a Balatonnak, és ötszöröse a Velencei-tónak. Vízének saját ritmusa, partjának saját dallama van. […] Az ellentétek tava, hiszen itt áll a folyó és folyik a tó; […] Szavakkal bemutatni nem lehet. Le kell sétálni a partjára, leülni pár perce egy kőre, hallgatni és elcsodálkozni, fejet hajtani a természet hatalma előtt, hiszen az 1973-ban megszületett tó ma Magyarország egyik legszebb, legsokszínűbb vizes élőhelye, ami nagyon könnyen rabul ejti az embert…”
Maga az étterem kívülről-belülről egyaránt remekmű, sikerült egy olyan helyet létrehozni, ahova a vendég szívesen lép be és ahol szívesen időzik. A háttérben egy zenei rádió szól, saját zeneválogatás helyhez illőbb lenne. Megnyerő, hogy játszóházat is működtetnek, az éttermet pedig „felnőttmegőrzőnek” nevezik. A „slow food”-filozófia követőiként a felnőtteknek is biztosítanak társasjátékokat a várakozás idejére.
Rokonszenves megoldás az is, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy szervizdíj nincs, a borravalóval a vendég a kollégák munkáját jutalmazza, aminek elfogadását nem tiltják.
Az étlap egy-két nemzetközi klasszikust leszámítva a magyar konyha hagyományos fogásait kínálja, jellemzően némi csavarral. Mint az étlapról megtudhatjuk, a berendezés, a konyhatechnológia és az ételválaszték egyaránt Komjáthy Andrea és Berecz Ádám séf közös alkotása.
Közel negyven minőségi magyar bort kínálnak, főként a közel eső egri borvidékről, ezek zömét decire is kimérik. Az import tömény italok nagyobb része is prémiumtétel, a pálinkák két élvonalbeli termelőtől érkeznek, a békéscsabai Árpád és a györkönyi Márton és lányai főzdétől.
A szűk, mindössze öttételes sörválaszték a Beertailor Porter kivételével nagyipari, pedig egy sulyomtartalmú sör elférne az italválasztékban, hogy ne szóljunk a tiszalöki vagy debreceni Brewing Vibes főzde söreiről. (A Sima Brewing által jegyzett, „Fekete Kincs” névre hallgató „sulymos” sört volt szerencsénk kóstolni a Vitorlás panzióban Abádszalókon, kifejezetten jól sikerült, íz- és illatgazdag, jó egyensúlyú, harmonikus főzet. Méltó társ lenne a Sulyom ételeihez.)
Aki volánnál ül, remek kézműves szörpöket vagy sarudi tisztított vizet ihat.
Fogadófalatként ízletes körözöttet kaptunk, jobbacska, készen vett kenyérrel. A haltepertő túlsült, de nem vált élvezhetetlenné, ízletes, jól elkészített, vibráló salátát adnak mellé. A halászlé durvára passzírozott, korrekt, nem átütő. A görögdinnye-gazpacho telitalálat: szezonális, kreatív, izgalmas, fantáziadús fogás, a legjobb átiratok egyike.
A kacsacomb ízletes, a rizottó karakteresen vargányás, kissé túlkészült, de élvezetes. A vegán kenegetők tálja (padlizsánkrém, humusz, vörös lencsekrém, zakuszka) korrekt munka, akárcsak a friss ízhatású halakból készült bőrén sült süllő és a túrós csuszás kecsegepaprikás.
Kiemelkedően jó volt a cézársaláta, a bőrén, egyben sült, optimálisan hőkezelt, kívül kellemesen pörzses, belül szaftos csirkemellet szeletekre vágták, úgy tálalták az ügyesen dresszingelt saláta mellé, ami, talán mondanom sem kell, az eredeti receptnek megfelelően római salátából készült és nem jégsalátából, mint annyi helyen.
Kifejezetten értékeltük, hogy minőségi helyi alapanyagokból kiindulva – poroszlói sajt és sarudi sonka – új értelmet adtak a Cordon bleu-nek, amit szarvasgombás burgonyapürével és házi csalamádéval tálaltak.
