A Heves jeges című vígjáték talán legsikerültebb jelenete, amikor a „kifagyasztott”, XIX. századi etikai elveket valló főhős megkóstolja a margarint, amit az ő arcával akarnak reklámozni. Miután megállapítja, hogy olyan pocsék, mint a lovaglócsizma-ápoló kenőcs, megtagadja a közreműködést az emberi fogyasztásra alkalmatlan termék népszerűsítésében. Nem csoda, hogy a „sein” dimenziót félretevő, „sollen”-tudatú radikális gondolkodók egyenesen a reklámok betiltását javasolják. Tény, ami tény, a reklámok a tőkeerős cégek uralmát konzerválják és nem segítik a fogyasztók minőségelvű tájékozódását.
E sorok írója lenne az utolsó, aki a reklámok mellett szót emel, de azért valljuk be, ha csak elenyésző mértékben is, de vannak kifejezetten rokonszenves, sőt akár léleképítő marketingfogások.
Ezek egyike az, ahogy az „ember alkotta paradicsom”, a Tisza-tó ikonikus növényévé emelték a Trapa natans nevű, fejlődésének kezdeti szakaszán az iszapban gyökerező növényt, mely a levélrózsa kifejlődését követően úszó hínárrá válik. A magyar nyelven sulyomnak nevezett növény termése ínségeledel volt a török időkben, ették nyersen, sütve, főzve, de még lisztként is.