A Wikipédián azt olvashatjuk, hogy védetté nyilvánítása előtt a Tisza menti éttermekben szószt készítettek belőle, jómagam az elmúlt harminc évben étlapon soha nem láttam feltűnni (archív étlapokon sem), megkockáztatom, hogy fogyasztása lényegében kiveszett, amíg Szabó István életre nem hívta az „Egy csepp Tisza-tó” termékcsaládot. Neki köszönhetően kóstolhatunk sulyomtöltelékű csokoládét, sulyompárlatot és sulyommal érlelt sört is.
A sulyommal ma is többnyire csak azok kötnek közelebbi ismeretséget, akik szeretnek alaposan tájékozódni nyaralásuk úti céljáról.
Ami azért is célszerű, mert jelen esetben igen kellemetlen élmény lehet, ha a sulyommal nem a csoki révén találkozunk először, hanem a strandon, mégpedig úgy, hogy belelépünk. Ez igen fájdalmas élmény lehet, útikönyvek azt tanácsolják, hogy ez esetben forduljunk orvoshoz. A megszáradt, megkeményedett sulyomtermés olyan alattomos turistacsapda, mint Horvátországban a tengeri sün. Ezzel együtt a sulyom a Tisza-tó egyfajta védjegye, jelvénye, majdhogynem címere.
Szinte természetes, hogy a környék legismertebb, a Dining Guide kalauzban is említett étterme Sulyom névre hallgat.
A hely honlapján Komjáthy Andrea ügyvezető és Kücsön Gyula ötletgazda köszönti a látogatót. A jól szerkesztett, informatív honlapról megtudhatjuk, hogy céljuk a helyi gazdák támogatása, a legjobb beszállítók felkutatása, a háztáji gazdálkodás népszerűsítése, többek között példamutatással is. A faluról és a Tisza-tóról oly szépen írnak, hogy érdemes néhány mondatot szó szerint idézni.























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!