Ígéretes szimbiózis a Borok Házának és a Pixel parknak az együttműködése Párkányban

Felvidéken megmaradt a borról szóló közösségi tudás, s akárcsak Belső-Magyarországon, már az ezredfordulóra több tucat remek középbirtok diktálta az iramot.

2025. 08. 02. 7:30

A borok és ételek harmonizálásával kapcsolatos első gondolatok már a görög, illetve a római kor jeles szerzőinél megtalálhatók, de a témának már-már tudományos megalapozottságú, rendszerezett, módszeres kutatása az utóbbi nem egészen két évszázad fejleménye. Az igazi „boom” ebben a kérdésben a második világháború után következett be. Ekkor került a kérdés a szakma érdeklődésének homlokterébe, tettek szert világszintű ismertségre a jelentősebb étteremkalauzok, s alakultak meg a legjelentősebb szakmai szervezetek. 1969-ben alakult meg az Nemzetközi Sommelier Szövetség (Association de la Sommellerie Internationale), valamint a Wine & Spirit Education Trust (WSET), melynek akkreditált képzései Magyarországon is működnek több évtizede. Egy évvel később jött létre a francia pohárnokok szövetsége (Union de la Sommellerie Française – UDSF).

Az éttermi kultúra fejlődése s a borturizmus sokat segített ebben a folyamatban, annyi minden esetre egyértelmű, hogy szakmai körökben immár hosszú ideje vitathatatlan kérdésnek tekintik azt, hogy a bor és az ételek együttes élvezete olyan magasabb dimenziója a gasztronómiának, amit egyetlen más itallal való társítás (sör, párlatok, fermentált alkoholmentes nedűk, koktélok, gyümölcslevek) sem képes túlszárnyalni.

Nem véletlen, hogy a Michelin csillagos éttermek esetében egyfajta kötelező gyakorlatnak számít az ételsor mellé borpársítást ajánlani, jellemzően persze úgy, hogy a vendégnek is megvan a lehetősége arra, hogy maga állítsa össze a borsort az ételek mellé, s akár több bort is megkóstoljon egyetlen fogáshoz.

Ezzel együtt a borbárok ritkán kínálnak meleg fogásokat, a jellemző borkorcsolyák a sajttál, felvágottastál, esetleg hideg kencék. Ebbe a sorban tartozott a párkányi Borok háza is sok ideig, az az intézmény, amihez hasonlóra igen nagy szükség lenne Erdélyben, a Délvidéken és Kárpátalján is.

A Borok Háza olyan szakmai központ, mely elsősorban a nagyközönséget célozta, edukációs szerepe túlbecsülhetetlen, ide betérni és akárcsak az aznap nyitott borokat végigkóstolni felér egy gyorstalpalóval a felvidéki borok témájában. E rovatban foglalkoztam már Párkány eme nevezetességével, akkor még nem működtek szimbiózisban a Pixel nevű a meleg konyhás szórakozóhellyel.

A kürti borfesztivál alkalmából tértünk be hozzájuk, mely rendezvény megér egy kis kitérőt. Kezdjük talán ott, hogy a Külhoni Magyar Borászok Egyesülete által a Duna palotában 2019-ben, majd a Vajdahunyad várában 2022 szervezett „Pinceszer” névre hallgató rendezvényeken, ahol egymás mellett kóstolhattuk az elszakított magyar területeken borászkodó termelők nedűit, erdélyi barátaimmal megállapítottuk, hogy bizony a Felvidék jár legelöl a minőség egyenletességét és a közösség lélekszámára vetített érdemi borászok számát tekintve egyaránt. Erdélyben a Ceausescu rendszer tarra vágott mindent, ez magyarázza, hogy a minőségközpontú folyamatok, a bor- és vendéglátás reneszánsza nagy fáziskéséssel indult. Délvidéken a háború és a szegénység jelentett hátrányt, akárcsak Kárpátalján, igaz, ott fordított sorrendben.

Felvidéken megmaradt a borról szóló közösségi tudás, s akárcsak Belső-Magyarországon, már az ezredfordulóra több tucat remek középbirtok diktálta az iramot, melyek közül többen is megjelentek az új évezred első évtizedében a magyarországi piacon. Bizonyára sokat számított ebben az anyaország közelsége s részben ezzel összefüggésben a borturizmus.

A kürti borfesztivál indulásakor az említett évtized vége fele a szervezők lényegében az Etyeki pincefesztivál modelljét vették át, a kürti pincészetek látták vendégül másfele borászkodó kollegáikat. Azóta mindkét rendezvény mérete lecsökkent, a helyi borászatok vették át a főszerepet.

Mi elengedve a „minél többet kóstolni”-elvet a minőségi időtöltésre s a célirányos pinceválasztásra szavaztunk. Elsőként a Kasnyik család és Kovács János által közösen működtetett „Organic” pincénél álltunk meg, el is időztünk náluk kényelmesen, elbeszélgetve a tulajdonos-házigazdával és családjával, gyönyörködve a pincészettel szemben fekvő dűlők szépségében, frissen sült sertéstepertőt és pogácsát falatozva s persze kortyolgatva a jobbnál jobb borokat, Zöldveltelinit, Olaszrizlingeket, Pinot Noirt és Kékfrankost.

Nincs annál nagyobb öröm, mint hibátlan natúrborokat kóstolni. Akinek helyén van a szíve és az esze, az szurkol ennek a nemes irányzatnak, melynek a szakmában és a közönség körében egyaránt vegyes a megítélése. Ez abból ered, hogy natúrként el lehet adni a hibás borokat is, s ezt nem kevesen meg is teszik.

Betértünk Melecsky Tibor pincéjébe is. Tibit Sütő Zsolt társaként volt szerencsém megismerni közel két évtizede, ketten vitték a „Strekov 1075” nevű, időközben nemzetközi hírnévre szert tett pincét. Ő később különvált, s 2021-ben bekövetkezett, tragikusan korai haláláig a maga pincéjét működtette. A kürti fesztiválon húga és sógora mutatta be a kiváló borait, Zöldveltelinit, Szent Lőrincit, Pinot Noirt, Kékfrankost és Cabernet Sauvignont, valamennyit az utolsó évjáratból, 2021-ből. Ezekben sem leltünk hibát, erényt annál inkább.

Mint megtudtuk, ültetvényeinek egy részét az EMMA pince tulajdonosa, Hrotkó Róbert vásárolta meg, így értelemszerűen kíváncsiak voltunk az ő boraira is, nem okoztak csalódást. Kóstoltunk még fél tucat pincénél jobbacska meg gyenge borokat is, az említett három adott maradandó élményt.

Visszatérve a Magyar Borok Házához, a bortúra előtt ott alapoztunk.

Itt meg lehet kapni az Organic pince borait, az Emma pince tételeinek belistázása folyamatban van. Melecsky Tibor borai nincsenek már hivatalos forgalomban sajnos, csak fesztiválokon kóstolhatók.

A Pixelt, mely a csodás borok mellé érdemi harapnivalót kínál, Letrich Richárd nyitotta, aki Párkány messze földön híres attrakciójának, a Középkori Parasztétteremnek (rovatbeli beszámoló itt) volt az üzletvezetője közel egy évtizeden át.

Ötféle steaket és sült kolbászt kínálnak különféle szószokkal, köretekkel és salátákkal. A húsok nem érleltek, viszont minőségiek, az ipolyszalkai Góra biofarmról kapják az alapanyagot. Aki csak egyszerűbb borkorcsolyát szeretne kérhet mangalicazsíros kenyeret lilahagymával és tepertődarabokkal.

Kellemes, szépen kialakított teraszuk van, hordóalapú asztalokkal, mi inkább a Borok Háza hűvösét választottuk a júliusi kánikulában. A nemrég költözött intézmény beltere hasonló a korábbihoz, a kiállított borokat akár dekorációs tárgyakként is felfoghatjuk. Jó itt üldögélni.

Rendeltünk egy Rib Eye steaket, roston sült zöldségekkel, valamint sült kolbászt sült burgonyával. A zöldségeket egyvelegként forgatták vaslapon, ízletesek voltak, akárcsak a mediumra sült steak. A kolbász, amit egy köbölkúti manufaktúrából vesznek, remeknek bizonyult, ízre, állagra egyaránt, köretként csónakburgonyát kaptunk, ami a mirelit krumplik felső kategóriájához tartozik.

Remek start volt az egész napos borozáshoz itt elköltött ebéd. Jó szívvel ajánlom a helyet minden Párkányba látogatónak, főleg persze azoknak a borrajongóknak, akik szeretnének elmélyülni a felvidéki borok világában, jobb helyet e célra keresve sem fognak találni.