A kürti borfesztivál alkalmából tértünk be hozzájuk, mely rendezvény megér egy kis kitérőt. Kezdjük talán ott, hogy a Külhoni Magyar Borászok Egyesülete által a Duna palotában 2019-ben, majd a Vajdahunyad várában 2022 szervezett „Pinceszer” névre hallgató rendezvényeken, ahol egymás mellett kóstolhattuk az elszakított magyar területeken borászkodó termelők nedűit, erdélyi barátaimmal megállapítottuk, hogy bizony a Felvidék jár legelöl a minőség egyenletességét és a közösség lélekszámára vetített érdemi borászok számát tekintve egyaránt. Erdélyben a Ceausescu rendszer tarra vágott mindent, ez magyarázza, hogy a minőségközpontú folyamatok, a bor- és vendéglátás reneszánsza nagy fáziskéséssel indult. Délvidéken a háború és a szegénység jelentett hátrányt, akárcsak Kárpátalján, igaz, ott fordított sorrendben.
Felvidéken megmaradt a borról szóló közösségi tudás, s akárcsak Belső-Magyarországon, már az ezredfordulóra több tucat remek középbirtok diktálta az iramot, melyek közül többen is megjelentek az új évezred első évtizedében a magyarországi piacon. Bizonyára sokat számított ebben az anyaország közelsége s részben ezzel összefüggésben a borturizmus.
A kürti borfesztivál indulásakor az említett évtized vége fele a szervezők lényegében az Etyeki pincefesztivál modelljét vették át, a kürti pincészetek látták vendégül másfele borászkodó kollegáikat. Azóta mindkét rendezvény mérete lecsökkent, a helyi borászatok vették át a főszerepet.
Mi elengedve a „minél többet kóstolni”-elvet a minőségi időtöltésre s a célirányos pinceválasztásra szavaztunk. Elsőként a Kasnyik család és Kovács János által közösen működtetett „Organic” pincénél álltunk meg, el is időztünk náluk kényelmesen, elbeszélgetve a tulajdonos-házigazdával és családjával, gyönyörködve a pincészettel szemben fekvő dűlők szépségében, frissen sült sertéstepertőt és pogácsát falatozva s persze kortyolgatva a jobbnál jobb borokat, Zöldveltelinit, Olaszrizlingeket, Pinot Noirt és Kékfrankost.
Nincs annál nagyobb öröm, mint hibátlan natúrborokat kóstolni. Akinek helyén van a szíve és az esze, az szurkol ennek a nemes irányzatnak, melynek a szakmában és a közönség körében egyaránt vegyes a megítélése. Ez abból ered, hogy natúrként el lehet adni a hibás borokat is, s ezt nem kevesen meg is teszik.
Betértünk Melecsky Tibor pincéjébe is. Tibit Sütő Zsolt társaként volt szerencsém megismerni közel két évtizede, ketten vitték a „Strekov 1075” nevű, időközben nemzetközi hírnévre szert tett pincét. Ő később különvált, s 2021-ben bekövetkezett, tragikusan korai haláláig a maga pincéjét működtette. A kürti fesztiválon húga és sógora mutatta be a kiváló borait, Zöldveltelinit, Szent Lőrincit, Pinot Noirt, Kékfrankost és Cabernet Sauvignont, valamennyit az utolsó évjáratból, 2021-ből. Ezekben sem leltünk hibát, erényt annál inkább.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!