Szabó Dezső, a legnagyobb hatású magyar írók egyike, egész életében azért harcolt, hogy a magyarság önérdekű politikát folytasson, minél kevesebb idegen behatás mellett. Június 10-én ünnepelhettük születésének 145. évfordulóját. Publicisztikáinak, novelláinak, regényeinek és tanulmányainak jelentős részében azt próbálta igazolni, hogy a magukat magyarnak mondó idegen eredetű polgárok, elsősorban zsidók és németek asszimiláltsága nem őszinte, hogy az elmagyarosodottak valójában továbbra is származásuk által kódoltan cselekednek.
Hogy ebben mennyire volt igaza, azt nem fogom elemezni ebben a kis írásban, de annyit minden esetre jeleznék, hogy ha nem is sokkal, de hamarabb olvastam Szekfű Gyula Schnittenhelm Edéről szóló megható írását az életét a magyar ügyért feláldozó német szabadságharcosról, mint Szabó Dezső „Ede megevé ebédem” című nagyon kemény pamfletjét a német szellemi-politikai befolyás ellen.
De nem a sorrendiség miatt éreztem igazságtalannak az általam egyébként nagyra tartott és mélyen tisztelt író dörgedelmét, hanem azért, mert okunk van hinni, hogy Schnittenhelm Ede s vele együtt sokan mások őszintén azonosultak a magyarsággal. Arról nem is szólva, hogy személyes tapasztalataim is azt igazolják, hogy a „svábokból jött magyarok”, ahogy Ady fogalmaz szándékosan bántó éllel, az esetek elsöprő többségében ha vérben nem is, de „lélekben, érzésben” százszázalékosan magyarok. Temesvártól Budapestig, Hajdújárástól Nagybányáig szinte megszámlálhatatlan német eredetű igaz magyart ismertem meg, s a sort folytathatjuk olyan nagyságokkal, mint Herczeg Ferenc (Franz Herzog), Klebelsberg Kunó vagy Gárdonyi (Zigler) Géza. De akár sorba vehetjük a délpannon borvidékek sztárborászait, alighanem több németet eredetűt találunk köztük, mint törzsökös magyart.
Az Osztrák–Magyar Monarchia idején, valamint a Horthy-korszakban elmagyarosodott németek száma milliós nagyságrendű. Mindez többek között azzal is járt, hogy a magyar nyelvben megannyi germanizmus honosodott meg, nemcsak szavakat vettünk kölcsön, hanem szókapcsolatokat, szórendiséget, képalkotást. (Lásd erről részletesen.)
