A borhotelek elsősorban a borrajongókat, a borturistákat célozzák meg az öndefinícióban is szereplő nemes nedű köré épült szolgáltatásaikkal. Belső-Magyarországon e szempontból a két legizgalmasabb borrégió a Balaton és Dél-Pannónia, ahol pazar borhotelek várják a vendégeket. A Kristinus borhotel volt az az intézmény, ahol nemcsak borokat kóstoltunk, mint például a badacsonyi Bonvinóban, s nemcsak katartikus gasztronómiai élményben részesültünk, mint a Crocus Gere borhotelben, de eltöltöttünk egy mesés hétvégét is.
A három nap során megismerkedtünk Berki Zsolt séffel, akinek egyes kompozíciói örök referenciaként maradtak meg emlékeink között. A Covid idején az étterem bezárt, majd bérbe adták a Lokal47 imádnivaló csapatának, a séf a balatonmáriafürdői Portban folytatta, mely ettől nem függetlenül a gyorsétterem műfajból a „fine bisztró” irányában mozdult el.
Midőn hírét vettem a kiváló szakember új állomáshelyének, legfontosabb célpontjaim egyike lett a Port. De széles e kies Kárpát-medence, Balatonmáriafürdő meg több mint 400 kilométer Aradtól, így esett, hogy idén szeptemberben sikerült csak végre eljutni hozzájuk, a Balatonlellén töltött két gasztroélményekkel telített nap záróélményeként, feltéve a koronát a még nyitva tartó egységeket, főként cukrászdákat, büféket és bárokat célzó kalandozásra. De útba ejtettünk egy-egy italkísérő fogás erejéig olyan visszatérésre esélyes remek éttermeket is, mint a balatonboglári GrianPiero’s, a lellei Rudi tanya vagy a szintén lellei Mesés BBQ & Grill bisztró.
Úgy ültünk be a Portba, hogy a Kristinus-beli személyes élményen kívül tudtuk azt is, hogy a Magyar Konyha „Balaton-kalauza” és a Street Kitchen Guide a kedvenc balatoni helyei és kikötői éttermei közé sorolta az egységet. Az már utólagos kutakodást követően derült ki, hogy 2020-ban a BalaToros nevű kompozíciójukkal megnyerték az év strandétele verseny első helyét, holtversenyben a Fogas bisztró halerőlevesével. Érdemes követni e nemes kompetíciónak nemcsak a győzteseit, hanem a versenyzőit is. Aki ide egyáltalán csak benevez, minden bizonnyal többet szeretne, mint busás hasznot realizálni tömegek középszerű ételekkel való jóllakatásával.
A Port belső termében a falakat dugókból kirakott Balaton s megannyi oklevél díszíti. Mi a szépen berendezett, fedett, zárt, légkondicionált teraszon ültünk le, ahol a gyerekeknek is kialakítottak egy meghitt sarkot.
Közérthető, minőségorientált magyar konyhát visznek, nemzetközi elemekkel kiegészítve. Konyhafőnökük kiváló alapanyagokból készít klasszikus fogásokat kisebb-nagyobb csavarokkal, az alapkoncepciótól, a meghatározó ízharmóniáktól nem elrugaszkodva. „Kikötői hangulat – helyi alapanyagok – szezonális fogások” – olvasható a megnyerő ars poetica az étlap fedelén. Ottjártunk idején kínáltak többek között angusmarha-húslevest paprikás daragaluskával, angolzellerrel, tárkonyos vadragulevest, vákuum alatt készült csirkemellfilét bakonyi raguval, sült tojásos nokedlivel, tapolcai pisztrángot joghurtos uborkával, ecetes zöldségekkel, konfitált malaccsülköt juhtúrós sztrapacskával, lyoni hagymával és marhapörköltet házi dödöllével, tejfelhabbal.
A habzókkal együtt közel harminc balatoni bort kínálnak, elsősorban a déli partról. A csendes borokat decire is kimérik. Megkóstoltuk a helyi Rubin borászat zöldveltelinijét, mely a fajta méltó képviselőjének bizonyult.
Drehert tartanak csapon, az Asahi portfólióból további három sört palackban. Nem bántuk volna, ha a balatonföldvári Helka söreit is megleljük a választékban a lokalitás és a minőségcentrikusság jegyében. A Balatomáriafürdőtől félórányi autóútra fekvő táskai Medicina Hungaricum s a Zamárdiban működő Fenegyerek főzde pálinkáit tartják, továbbá magyar gineket s néhány ismert import töményitalt. A volán mellett ülők ihatnak házi szörpöket, helyben készült limonádékat, Dér Juice-okat, nagyipari üdítőket s persze kávét.
A kiszolgálás kedves, szívélyes, udvarias. Tanulókat is alkalmaznak, akik törekvőek, a gyakorlott stábtagok meg is kérdezték, hogy zavarnak-e netán az esetleges bakijaik, jeleztük, hogy erről szó sincs. Alkalmunk volt az üzletvezető Balla Györggyel is megismerkedni, elhivatott, minőségorientált szakembert ismertünk meg benne. Megtudtuk, hogy a Balla család az 1700-as évektől él Balatonmáriafürdőn. György szülei szőlőtermesztéssel és borkészítéssel is foglalkoztak, volt egy kisebb pincészetük, amit eladtak a Rubin borászatnak. Azt a zöldveltelini-ültetvényt pedig, mely az imént méltatott bor alapanyagát adta, a szülei telepítették.
Fogadófalatként megnyerő állagú, jó ízű csicseriborsókrémet kaptunk jó minőségű bagettszelettel. Jó indítás.
Első körben hideg sárgabarackkrémlevest kértünk túrópudinggal, mandulás kéksajt-fagylalttal, mely ízre és állagra egyaránt ötletes, izgalmas, meggyőző alkotásnak bizonyult. Hasonlóan jól sikerült a hortobágyi palacsinta is, amit a húskrémmel megkentek, majd feltekertek, félbevágtak s úgy tálalták tejfelhabbal, majd a vendég előtt öntötték mellé a kifejező ízű paprikás mártást. Karikás ostort csattogtató csikós sziluettjét idéző ropogóssal díszítették a fogást.
A remekül sikerült rántott borjúlábat karakteres jus-vel körbeöntött paprikás burgonyapürével, pok choijal társították, a marokkói sós citromos majonéz külön tálkában érkezett. A fogást kurkumával színezett savanyú karfiollal, céklával marinált gyöngyhagymával, retekszirmokkal és zöldborsóhatással díszítették. Nemcsak kinézetre, ízre is pazar kompozíciót kaptunk.
A vadasan elkészített omlós marhapofát zöld morzsába forgatott könnyed, jó ízű zsemlegombóccal körítették. A díszítőelemek az előző fogásból voltak ismerősök.
A rosé kacsamellfilé ízletes volt, hőkezelése még finomítható, ötletes köret hozzá a kéksajtos nudli. A lila káposzta s a zöldalmapüré jó volt, állag szempontból és tálalástechnikailag átgondolható lenne. Erre a tányérra is jutott a másik két főétel díszítőelemeiből, melyek a hortobágyiról sem hiányoztak. A díszítésredundancia talán csökkenthető lenne.
Mindkét desszertet kikértük. A karamellizált alma, amit mentás édesmorzsával, kifogástalan állagú, jó ízű Jack Daniel’s fagylalttal, puffasztott vadrizzsel tálaltak és zöldalmaropogóssal díszítettek, koncentrált mártásban érkezett, összélményre remek volt, bár az itt-ott túlpörkölt vadrizshez nem ragaszkodtunk volna.
A szedermousse, tápióka, vaníliás tejfelhab elnevezésű, lila színben pompázó kompozíció látványra elragadó, ízre-állagra mesés, méltó zárása egy kivételesen jól sikerült ebédnek.
A Port az a hely, ahonnan a hagyományos ízek jóllakásra alkalmas adagokhoz szokott kedvelői éppoly elégedetten távozhatnak, mint a gasztronómiai új hullám újszerű megoldásokat, kreativitást kereső hívei. Nem véletlen, hogy a déli part egyik legjobb éttermeként tartja számon a szakma.
Port étterem
Balatonmáriafürdő, Bernáth Aurél sétány 5.
Telefonszám: +36 30 134 9070
Honlap: https://www.portetterem.hu
E-mail-cím: [email protected]
