Azoknak, akiket illet, és persze a közönségüknek. 1924-ben írta Juhász Gyula, de nekik szól, 101 év távolából is. Hiszen soha nincs új a nap alatt. S leginkább az olcsó, hitvány hazug komédiások meg a ripacsok állandók.
És mindig, újra és újra ezeket kell eltakarítani…
Az ideál
Bartos Gyulának
Ó mennyi olcsó, hitvány és hazug
Komédiás tolong a fórumon ma,
Fölöttük a Művészet égi tornya
S alatta szennyes vásár zaja zug.
Be sok ripacs álcázza most magát
Hős hódítónak és híres művésznek,
Nérók ezek, hóhérok és pecérek,
Rossz histriók, kik megcsalják a mát!
De vannak és köztük te s jönni fognak,
Kik karneválján a mohó Molochnak
Nem ropnak táncot, mert szívük szelid
S erős hitével a csillagra néznek,
Mely az örök és az igaz Művészet
Fényével beragyogja híveit!
Borítókép: Majkának a miniszterelnök kivégzésére utaló jelenete a Campus fesztiválon (Fotó: Czinege Melinda)
