Kalandozás a Balaton körül 2.

Hajlamosak vagyunk kissé összemosni mindazt, ami a Balatontól északra fekszik. Holott a szőlő és bor szempontjából el kell választanunk néhány kisebb területet a földrajzi értelemben vett Balaton-felvidéktől. A táj határa valahol Monoszló után Óbudavár előtt egy nagy balkanyarnál található. Ha valaki rendszeresen járta ezt az utat autóval, emlékezetes marad a számára. Ugyanis minden évben ebben a 3-400 négyzetméteres csücsökben maradt meg legtovább a hó. Mi magunk, mint afféle káli-medencei bebírók is évtizedekig lestük a február-márciusi időjárás ilyenforma kis lenyomatát.

Fotó: Mészáros Gabriella

Az igen hasonló földtani-talajtani felépítés, valamint a borok organoleptikus és laboratóriumi analízise alapján indokolatlannak tűnik ennek a régiónak a leválasztása a Badacsonyi borvidékről.

A borvidék másik, jól elkülönülő régiója, - amely még csak földrajzi kapcsolatban sem áll az előzővel, - a Keszthelyi-hegység környéke. A szőlőtermő dűlőket köves vagy magasabb vályog tartalmú barna erdei talajok borítják. Ennek a körzetnek a borai valamivel kevésbé tűnnek testesnek, mint a keleti körzeté. Gyakran éppen karcsúságukkal és eleganciájukkal hódítanak. 

A táj borainak magas minőségét a vidék rendkívül kedvező domborzati viszonyai garantálják. Völgyekkel és tereplépcsőkkel enyhén tagolt, közepesen meredek hegylábfelszíneken, terem a Balaton-felvidéki bor.

A Balaton-felvidéki borvidéken a szőlőtermelésnek 2000 éves hagyománya él tovább: már a kelták is szűrtek bort ezen a tájon, de a szőlőművelés a római korban vált uralkodóvá és azután is folytonosan követhető. A magyar bortermelés is mintegy 1000 évre tekinthet vissza, hiszen ez a vidék már a középkor óta jelentős bortermő terület. Az Árpádok idején főként innen szállítottak bort a királyi asztalra. A Káli-medence peremén egykor épült Almási és Salföldi-kolostorok is termeltek, illetve termeltettek bort saját használatra. 

A Balaton-felvidéki borvidék kialakulása során, ha jogállását tekintjük, – nem saját hibájából - dicstelen utat járt be. 

A múlt században egységesen a Balatonmelléke borvidék részei voltak azok a területek, amelyek ma a Badacsonyi, a Balatonfüred-Csopaki és a Balaton-felvidéki borvidékekhez tartoznak. A valamikor egységes bortermő terület az 1893-as borvidékekről szóló törvény alapján a Badacsonyi borvidék nevet kapta, amely különböző, változó elnevezések után az 1990-es évek elején a szoros értelemben vett Badacsonyi borvidék és a „maradék” nyugat-Balaton-felvidéki szőlőtermő területek szétválásához vezetett. Az így alakult új borvidék először a Balatonmellék-i nevet kapta, növelve ezzel a jogászok által létrehozott konfúziót, hiszen ez a név a két világháború között a sikeresnek nem mondható délbalatoni szőlőtermő területet jelentette. A Balaton-felvidéki borvidék név a törvényben csak 1999-ben jelent meg és végre állandósulni látszik.

A három körzet közül a legmarkánsabb vonásokat talán a Káli medence borai mutatják. Ásványos jegyeik, jelentős savtartalmuk gyakran adnak kemény borokat. Megfelelő mennyiségű alkohol ezt jól ki tudja egyenlíteni. A Balaton-felvidék borai hosszú életűek, sokáig élvezetesek. Alkoholtartalmuk és savkészletük hosszabb fahordós érlelésre predestinálja őket. Valódi fajtakarakter és a táj jellegzetes ízei kis terhelés és hosszabb érlelés nyomán alakulnak ki a borokban.

Legnagyobb termőterülete és legrégibb hagyománya itt az olaszrizlingnek van. (Sokáig majdnem monolitikus borvidék volt.) Ezt a chardonnay és szürkebarát követi, de a rizlingszilváni, tramini, zöld veltelini szintén nagy mennyiségben terem. Alapvetően fehérbortermő vidék, bár a Lesencei körzetben a pinot noir termesztése több mint száz évre vezethető vissza. Nem feledkezhetünk el arról a gyönyörűséges pinot noirról sem, ami a Káli medence szélén terem. Annak idején ezt a területet Gál Tibor és Szeremley Huba együtt álmodta egy elegáns pinot szülőhelyeként. Ma Jakab Péter készít itt gyönyörű borokat. Hogy az ültetvény hivatalosan hova is tartozik pontosan, nem tudnám megmondani. Az biztos, hogy a Káli medence egyik oldala még Badacsony, a másik pedig már Balaton-felvidék néven szerepel. De akárhonnan is nézzük, a geológiai szemétdombnak csúfolt medence rengeteg szép bornak lett a lelőhelye.

Az erőteljes, jó savú rizlingek mellett testes chardonnay-k, íz gazdag zöld veltelinik is kikerülnek ebből a régióból. Jó évjáratokban ma már komoly vörösborok is készülnek, elsősorban a Fekete-hegyen. Monostorapáti környékén felelevenítették a régi főbor-t is, azaz Tokaj mintájára együtt szüretelik az aszúszemeket a nem aszúsodott szőlővel. Ebből magasabb alkohol tartalmú, néha maradékcukros, értékes és jól eltartható borok készülnek.

Több komoly, elkötelezett pincészet is munkához látott errefelé. Talán a korábbról már jól ismert Pálffy Pince és a Káli Kövek Pincészet kínálja a legígéretesebb portékát. Mindkét pincészet nagyon igényes, a termőhelyi karaktert kifejező borokat készít. De nagy reményekkel indul a területen egyik csopaki termelőnk is, Kovács Tamás. Ő a Szent Donát Pince tulajdonosa, igen aktív, így tevékenységéhez sokan fűznek nagy reményeket – nem kizárólag fogyasztói oldalról. Itt a Fekete-hegy oldalában csopaki területeivel ellentétesen kékszőlőt termeszt.

A borvidék szőlősgazdái között csak az utóbbi évtizedben kezd hódítani a mennyiségiről, a minőségi szemléletre való áttérés. Az önkéntes termésredukció egyelőre csak néhány szőlőbirtokon valósul meg, pedig a nép már évszázadok óta tudja, hogy a túlterhelt szőlőtőke „nagy bort” nem ad. 

Fotó: Mészáros Gabriella

De beszélnünk kell még Sümegről is. Sümeg, amellett, hogy egy a közelmúltban felújított várnak és a veszprémi püspök 18. században épített is palotájának is helyt ad, és így fontos turisztikai célpont, számos nevezetes borászati szakemberrel is büszkélkedhet történelme során. A legkorábbi ismert hazai pezsgőgyártási kísérletek Sümeghez fűződnek. Barkóczi Rosty Lajos kapitány Champagne-ban tanulmányozta a pezsgőkészítést, majd az 1800-as évek legelején Sümegen folytatta ezirányú kísérleteit. Entz Ferenc, a Borászati Füzetek és a ma is működő, Villányi úti Kertészeti Egyetem (és Vincellér Iskola) alapítója Sümegen született és tevékenykedett. A szintén a településen született és ott is élő Ramassetter Vince a 19. század egyik legsikeresebb magyar borkereskedője volt, aki külföldön is nagy sikerrel árulta a magyar borokat saját készítésű palackjaiban, emellett több száz hektár Balaton-környéki szőlő tulajdonosa is volt. A sümegi általános iskola ma az ő nevét viseli.
Sümeg a középkorban sokáig a templomos lovagrend birtoka volt, 1210 körül ők építettek a hegyre fellegvárat, majd tőlük a veszprémi püspökhöz került a település. A Vároldal-dűlő első hivatalos említése 1572-re tehető. A Várhegy 270 méter magas, meredek tömbjének alapkőzete mészkő és márga, amelyet minimális termőréteg takar.

A pezsgőtörténeti leírások korábban 1825-ben a Hubert pezsgővel kezdődtek, majd 1856-ban Litkei és 1882-ben a Törley pezsgőkkel folytatódtak. Rosti nem csak a pezsgőkészítést hozta Sümegre, hanem a francia felvilágosodás gondolatait, életérzését is. 

Egy régi emlék a balatoni nyári szünetekből. Nagymarosy András geológus barátunk, geológus kalapácsával és baráti társaságának gyermekeivel együtt Sümegre indul. Sümeg a legjobb hely eocén és miocén kori kövületek, könnyen hozzáférhető geológiai maradványok felkutatására. Itt él és dolgozik Capári Balázs, aki állatorvos, és egy nagyon elszánt ember. Ezer szál fűzi ehhez a tájhoz. Beleszeretett a szőlőbe és a borba, amit most nagy lelkesedéssel és profizmussal maga készít. Jelenleg Chardonnay-t és Pinot Noir-t készít, teljesen természetes módszerekkel a szőlőskertben és a pincészetben. A kezdetektől fogva organikus módon műveli szőlőjét, egy kis biodinamikával fűszerezve, és már úton van a hivatalos bio minősítés felé. Sümegen kékfrankost, olaszrizlinget és juhfarkot termeszt, míg balatonedericsi chardonnay-ja 50-60 éves tőkékről származik. 

Egly Márk és a Palota Pince nemrég palackozott borai mára régi barátokká váltak. Évek óta Sümeg központjában, egy gyönyörűen felújított barokk épületben készíti csendes borait és pezsgőit. Ha innen felnézünk a várra, láthatjuk a hegyoldalban álló szőlőskertjét. A kilátás önmagában is lenyűgöző, és nem csoda, hogy az innen származó szőlő a szikla melegét és a termelő elszántságát hordozza magában. De nemcsak itt, a Vároldal-szőlőbirtokon vannak szőlői, hanem az út túloldalán is, ahol a birtok mellett, Sümeg neves, de némileg elfeledett szülöttjének, Ramassetter Vince emlékét őrzi. Borait ma már általában természetes borként készítik.

Fotó: Mészáros Gabriella

Pálffy Pince Pét nat brut

Tiszta szép gyümölcsös az illata, leheletnyi kenyérhéjas beütéssel. Már az illata is sok jó ígér, amit be is vált. Gyöngyözése kifogástalan, erőteljes, de nem bántó. Kellően élénk, gazdag. Izében citrusos. Kóstolva határozottabb élesztősség van benne. Remek szerkezet, finoman játékos aromatika. Kitűnő ital nyári napokra.

 

Légli Ottó Chardonnay 2023 Balatonboglár

Igazi nagyformátumú bor, az ezekre jellemző nehézkesség nélkül. Édeskésen meleg fűszeres illattal indul. Finoman mandulás és komplex. Szájba véve feltűnik hallatlan jó szerkezete és simasága. A fajtát egyértelműen fel lehet ismerni benne. Vakon kóstolva bizony Burgundiába tettem. Elsősorban nem az aromatika, sokkal inkább a nagyon finom hordóhasználat és visszafogott, mégis elsőrendű elegancia miatt. Kiegyensúlyozott, selymes és sima. Utóíze hosszú, tartós és sós. Az egyik legszebb chardonnay, amit az elmúlt években kóstoltam.