Orosházi kalandozások a Diófa csárdától a Gyopáros fürdőn, s a Rock klubon keresztül a Mandula étteremig

Több vendéglátóegység is működik az orosházi Gyopárosfürdő keretében, amit a minap vettünk célba.

2025. 08. 14. 21:29
Forrás: A szerző felvétele
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Orosháza közel 25.000 lelkes város a Viharsarokban. Legfőbb turisztikai vonzereje a Gyopárosfürdő (https://gyoparosfurdo-oroshaza.hu/) névre keresztelt rendkívül igényesen kialakított komplexum. Több medence, gyönyörű, zöld környezet, erdő-szegélyezte látóhatár, a gyep gondozott, a tavon lehet vízibiciklizni. Több vendéglátóegység is működik a fürdő keretében, amit a minap vettünk célba. 

Negyed évszázada Arad a kiindulási pontunk, mely ebben a tekintetben szerencsés pozicionáltságú település. Nemcsak a Maros kanyarulatában kialakított saját strandja hatalmas kiterjedésű, de 75 kilométeres körzetébe esik Makó híres-neves Hagymatikuma, Gyula a hasonlóan ismert és népszerű Várfürdővel és Orosháza is. Érdekes, hogy ide járnak át a legkevesebben, ami abból a szempontból cseppet sem hátrány, hogy az a legutolsó, amire egy anyaországba látogató partiumi magyar vágyik, hogy lépten-nyomon román szót halljon ott is.

Orosházi programunk startpontjául a Diófa csárdát választottuk, ahol jártam már valamikor a kétezres évek legelején, s azzal a benyomással maradtam, hogy fősodratú, korrekt hely. 

 

Azzal együtt, hogy a beltér dekorációja szerény. Furcsa, hogy a kopár falakat nem tartották fontosnak képekkel és/vagy népi kerámiákkal díszíteni, a csárdadizájn megannyi tetszetős megoldást kínálna. A kerthelyiség kellemes, a repkénnyel befuttatott szeparék rendkívül hangulatosak.

 

Az étlapon a hagyományos magyar konyha fogásai sorjáznak. Az nem feltétlenül bizalomgerjesztő, hogy csirkemellből annyi fogást készítenek, mint amennyi sok új hullámos bisztróban összesen szerepel az étlapon, de nézzük a jót, több vonzó fogást is tartanak, az általunk rendelteken kívül kacsamájat zsírjában, tatárbifszteket, csülökből készült ételeket, harcsapaprikást túrós csuszával, fogast többféleképpen, hogy csak párat említsek.

A várakozás igencsak elnyúlt. Fél óra elteltével illik megköszönni a vendég türelmét, bő negyven perc után meg különösen. Ez elmaradt. Nem morgolódtunk volna, viszont egyikünk roston sült harcsa helyet csirkemellet kapott, úgy, hogy ez a lehetőség fel sem merült. A „csirke” kifejezés rendeléskor el sem hagyta szánkat, egyébként is a csirke- és pulykamell lenne az utolsó fogás, amit étteremben rendelnék. 

 

Nem volt mit félreérteni, tanakodtunk is, hogy miként következhet be egy ilyen baki. Mert amikor a vendég a felszolgáló előtt dilemmázik, hogy két étel közül melyiket válassza, végül eldönti, s a másikat kapja, az emberileg érthető. De hogy olyat hozzanak, ami el sem hangzott… Jeleztem a problémát. Cserélték a fogást, de egy fél szóval sem kértek elnézést, pedig el lehet képzelni, hogy az éhes vendég mennyire örül, amikor mást kap közel háromnegyed óra után s további tíz percet kell várakozzon arra, hogy nekifoghasson enni. 

Rendeltünk pacalpörköltet is, mely állagra megfelelő volt, íze sajnos sósabb az optimálisnál, színre lehetett volna barnás helyett inkább piros, szaftja pedig több. 

 

A szerző felvétele

A kovászos uborkát kígyóuborkából készítették, nem volt élvezhetetlen, de meggyőző sem. A kenyér gyengécske, viszont friss. A harcsa átlagos, élvezhető, akárcsak a roston sült zöldségek. A halászlé túl sűrűnek bizonyult, a frissen belefőzött afrikai harcsacsíkok ízre-állagra megnyerőnek. Mindent egybevetve jobbat vártunk. 

A Gyopárosfürdőbe belépve örömmel fedeztem fel a Szent András sörfőzde napernyőit, az jó pont, ha egy strandon van kézműves sör és üvegpohár. Itt mindkettővel szolgáltak. 

A szerző felvétele

Az egyik medence mellett működő Uszi büfé több egységet integrál, van itt lángosozó, hekkező, pecsenyés, fagyizó. Ettünk is korrekt dubai csokis fagylaltot, valamint gesztenyéset. Utóbbinak nem volt markáns gesztenyekaraktere, ízre-állagra viszont megnyerőnek bizonyult. A lángosárak nem szálltak el, egy sima 900 forintba kerül, ez, miután saját szememmel láttam a Balatonnál 1500-1700 forintos változatokat, egészen üdítőnek hatott. (Egyébként a magyar tenger mellett sem ritka az 1500 ft alatti ár.)

A nap fénypontja a Dell’ Arte, valamint a Kerecsen együttes koncertje volt a Rock klubban, nem tudtam, hogy ilyen is működik a városban. Végigfotóztam az utóbbi évek programjait, öröm látni, hogy micsoda rockélet van ebben a kisvárosban. A Dell’ Arte a saját számok mellett magyar és nemzetkozi rockslágereket is játszott, többek között P.Box, Black Sabbath, Bikini, LGT és Deep Purple nótákat. 

A szerző felvétele

A két koncert közötti szünetben a Kerecsen menedzserének, Kulcsár Zsoltnak a javaslatára benéztünk a közeli Mandula étterembe Megkóstoltuk az Árpád pálinkaház gyömbérpárlatát, kértem egy pohárral Tóth Ferenc „Édes lányom” névre hallgató borából, ami sajnos kifogyott, nem ritka, hogy abba nyúlok bele, ami épp nincs. Második opcióm Mészáros Pálnak a Chardonnay-ja volt. 

A szerző felvétele

Sürgetett az idő, egy percet sem akartunk veszteni a Kerecsen programjából, így csak egy jól dresszingelt, ügyesen elkészített libamell salátát, valamint egy, csak a tálalásra váró desszertet kértünk, konkrétan pisztáciás tiramisut, ami teljes mértében megelégedésünkre szolgált. 

A szerző felvétele

Mondtuk is a nagyon kedves és segítőkész felszolgáló hölgynek, hogy jobban jártunk volna, ha itt ebédelünk és nem a Diófában. Ekkor ért a legnagyobb meglepetés. Kiderült ugyanis, hogy mindkét helynek ugyanaz a tulajdonosa. Lehet, hogy nekünk volt pechünk, de ha el tudnám zongorázni a két vendéglátóegység által nyújtott élmény közötti különbséget, Don Airey-nek is remeghetne a térde. 

A szerző felvétele

A kulináris záróakkord remek volt, akárcsak a zenei. Az (Észak-)komáromi Kerecsen a Kárpát medencei rockszcéna legizgalmasabb bandáinak egyike, mindkét CD-jük kimunkált, veretes nóták gyűjteménye, a koncerteken mindig kiváló hangulatot csinálnak, hála főként a frontemberüknek, az érces hangú Varga Zsolt gitáros-énekes-dalszerzőnek. Mióta 2019-ben a Hungarica együttes családi táborában alkalmam volt meghallgatni őket, igyekszem úgy alakítani a programom, hogy az elérhető távolságban megrendezett programjaikon részt vegyek, ami sikerült is jónéhányszor, kezdve a temesvári koncertjükkel, folytatva Perbenyikkel és bezárva a budapestivel, amikor a Karthago előzenekaraként léptek fel a Barba Negrában. Nem számít, hogy nagyszínpad vagy aprócska rock-klub, ők mindig beleadnak 120%-ot. 

Tartalmas napot töltöttünk Orosházán. 

Minden jó, ha vége jó.

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.