A sörközpontú felvidéki gasztrokalandozás kötelező célpontja az ERB brew pub

Ha a bor – sör – pálinka háromszög egyes komponenseinek hangsúlyosságát vizsgáljuk Kárpát-medencei szinten, azt láthatjuk, hogy Belső-Magyarországon kialakult egyfajta egyensúly, mindhárom kultikus ital jelen van az alkoholos italokat el nem utasító emberek többségének életében és a vendéglátásban egyaránt. A sör az utóbbi másfél évtizedben némiképp előretört a bor rovására, a minőségi pálinka pedig ritkábban fogyasztott presztízsitallá vált. Nem jött be a Hard Seltzer-hype, tarol viszont a koktél és a buborék.

2025. 08. 14. 18:29

Hasonló sördominált egyensúly figyelhető meg a tágan értelmezett Erdélyben, annyi különbséggel, hogy az árpamalátából készült komlózott nedű itt még népszerűbb, az otthon főzött pálinka pedig majdhogynem a mindennapok itala. Tegyük hozzá, hogy egy akkora országrészről beszélünk, mely nagyobb, mint a megmaradt Magyarország és jelentősek a regionális különbségek, Székelyföldön sokkal kevesebb bort, viszont több pálinkát isznak, mint a Bánságban, a Partiumban s Közép-Erdélyben. Közös nevező a sör, mely mindenfele fogy.

Délvidéken feltűnő az amatőr, otthon főzött pálinkák átlagszínvonalának magassága a többi régióhoz viszonyítva, míg a Felvidéken amellett, hogy borok terén e nemzetrész áll az élen az elcsatoltak közül, sokkal komolyabb a sörkultúra is, mint bárhol másutt e kies Kárpát medencében.

A minap a sörök egyik avatott magyar ismerője magánbeszélgetés keretében megjegyezte, hogy a szóban forgó országrészben nem működik egyetlen igazán figyelemre méltó sörműhely sem. Akár egyet is érthetünk, kraft-csúcsfőzdék valóban nincsenek, olyanok, melyek a Sibeeria, Zichovec, Mad Scientist, Brew Your Mind, Garden vagy Bereta szintjén mozognak. Van viszont számos főzde, mely az erős, tisztes középszintet képviseli.

Olyan ez, mintha egybevetnénk Debrecen és Temesvár vendéglátását. Tény, hogy nincs Temesváron egyetlen olyan étterem sem, mely akárcsak megközelítené a debreceni Ikont vagy a Next bisztrót, nincs olyan cukrászda, mint a Jardin, viszont van egy nagyon erős, sok tucat helyet felvonultató magas-középvonal. S akkor nem szóltunk a specialty kávézókról és kiemelkedő sörözőkről, melyek terén a Bánság fővárosa bizony lekörözi a kálvinista Rómát.

A Felvidékre visszatérve itt még a kisebb városokban is működnek helyi főzdék, nem szólva arról, hogy a nagyipari sörök is jobbak, mint Erdélyben, Délvidéken vagy Belső-Magyarországon. S ami még megemeli a felvidéki sörszintet, az Csehország közelsége és a történelmileg kialakult szimbiotikus kapcsolat. Budapesten, Szegeden vagy Pécsett attrakciónak számít, ha egy kocsmában akad Bernard, Primator, Bakalar vagy Svijany sör. A Felvidéken ez szinte közhelyszerű.

A nemrégiben Selmecbánya – Zólyom – Besztercebánya vonalon szerveztünk két jóbarátommal egy sörcentrikus gasztro-túrát. Legyen szó először Selmecbányáról. A város történelméről, festői szépségéről az ERB sörözőről szóló írásában már szólt Vásárhelyi István kollegám e hasábokon.

Annyit hozzátennék az általa írottakhoz, hogy e 9.300 lelkes városka azok közül való, melyek központját nem verték szét, s mely nem a XIX. s a XX század fordulójónak ízlésvilágát tükrözi, nem az Osztrák–Magyar Monarchia hangulatát árasztja, mint Budapest, Szeged vagy Temesvár, hanem a korábbi századokét, mint Segesvár, Nagyszeben vagy Eger. Itt még akkor is életre szóló élmény végigsétálni, ha sehova sem térünk be, csak az egyedi atmoszférát szívjuk magunkba.

Nézzük a magunk tapasztalatait az imént említett, gyönyörűen berendezett brew pubban. A beltér lenyűgöző, a sörfőző-berendezés, a gerendás mennyezet, a súlyos faasztalok és székek, a kellemes jazz háttérzene kiegészítve persze a kedves kiszolgálással, a korrekt sörökkel és a jobbacska konyhával egyik legjobb sörös élményünkké emelték az itt eltöltött estét.

Az étlap első oldalán szlovák nyelvű összefoglalót olvashatunk a főzdealapító Eduard Rada életéről, akinek monogramját rejti a főzde neve. (S nem Erwin Rommelét, mint mondotta élcelődve egyik kedves jóbarátom.)

Megtudhatjuk, hogy 1959-ben született, Zólyomban, szülővárosában végezte el az általános iskolát, majd a bányaipari szakirányú középiskolát Selmecbányán, Kassán szerzett bányamérnöki diplomát. Szakmájában dolgozott 1993-ig, három év németországi munkavállalás után a Nyitrai Sörgyár főmérnöke, majd vezérigazgatója lett. 2007-ben alapította meg az ERB – Eduard Rada Breweries sörfőzdét, valamint az ERB Hotelt és éttermet. 2022-ben elhunyt, de életművének számító ikonikus brew pub, szálloda és főzde nemcsak túlélte, hanem a felvidéki vendéglátás egyik nevezetességévé nőtte ki magát.

Értékeltük, hogy adnak sörkóstolót, ki is használtuk e remek lehetőséget.

Söreik, melyek közül egyet-kettőt kóstoltam már palackból korábban, technológiailag korrektek, jó ivásúak, de nem átütőek. Azt a tisztes erős középszintet ütik meg, amiről korábban szóltam.

Akárcsak az ételfelhozatal, mely felettébb színes, helyi és nemzetközi különlegességeket ránt felvonultat. Az általunk rendelt ételeken kívül kínálnak többek között marhatatárt, kacsacombot, füstölt marhanyelvet, bőrén sült fogast, sertésoldalast, borjúmájat vörösborosegya mártással.

A csirkeszárny olyan sörkorcsolya, amit ritkán hagyunk ki. Az ERB-ben a produkció kissé kötelességszerű, de élvezhető, emlékezetesnek nem mondanám. A mellé adott mártások készterméknek tűnnek.

A csirkemájpástétom mind ízre, mind állagra meggyőző, kár, hogy pirított tucatkenyeret adnak mellé.

A klasszikus cseh, illetve szlovák sörkorcsolya, az olajban érlelt pácolt hagymás-fűszeres camembert, a „hermelin” házi készítésűnek tűnik, ízre, állagra egyaránt remek, a mellé adott kenyér felejthető. A hermelin egyébként a magyar közvélekedéssel ellentétben nemcsak a sörkorcsolyának, hanem mindenféle camembert-sajtnak a helyi megnevezése, aminek eredete, hogy e sajtféle csehszlovák gyártású változatát 1970-ben így nevezték el a sajtkéreg bársonyossága és a hermelinprém közötti hasonlóságnak köszönhetően. A név ugyanakkor arra is utalt, hogy ez egy nemes csemege.

A rukkola-madársaláta-petrezselyem egyvelegen majonézes mártással tálalt rántott pacal megelégedésünkre szolgált. Kellemes meglepetés volt e fogást étlapon látni, eddig csak az anyaországban találkoztam vele, ott sem túl gyakran.

Végkövetkeztetésem, hogy a Kárpát medencében kalandozó sörrajongóknak ez a hely kötelező célpont. Selmecbányára pedig érdemes akár több napot is rászánni.