A kétezertízes évek első felében több gasztrotúránk célpontja Észak-Kelet-Magyarország volt, azon belül Nyíregyháza, Miskolc és persze tokaji borvidék. Mivel Aradról indultunk, többször is átutaztunk Dobozon, ahol egyszer-kétszer meg is álltunk, hogy a legénységnek a vezetés terhével nem sújtott része megigyon a fröccsöt vagy egy pohár sört az egyik útmenti kocsmában. Ha emlékezetem nem csal, akkor a Gumihangyában. A sofőrnek is jutott egy kávé.
A Dobozi kisvendéglő mellett is elhaladtunk, de mivel elég szoros volt a program, soha nem ültünk be ebédelni. A minap a festői szépségű Szanazugi szabadstrand volt a tulajdonképpeni célpontunk, de előtte beterveztünk egy ebédet is.
Vonzó célpontnak tűnt az említett vendéglátóegység, melynek önmeghatározása „kisvendéglő és csárda”. A magam részéről vagy az egyik, vagy a másik öndefiníció mellett tenném le a voksom, ha vendéglőt nyitnék, de ezen nincs miért fennakadni. A hely egyébként mindkét meghatározásnak megfelel, ami a kínálatát és hangulatát illeti.
Doboz 4000 lelket számláló község, az említett kocsma és a szóban forgó kisvendéglő mellett rejt egy régiségbolttal szimbiózisban működő egyedi hangulatú kávézót is, mely Malom névre hallgat, ha arra vet a Jósors, feltétlenül térjünk be oda is.
A kisvendéglőben megnyerő roll-up fogadott: „Muzsikáló Magyarország – Tehetség, virtuozitás, hagyomány – Szóljon újra cigánymuzsika a vendéglátóhelyeken” felirattal.
Ezek után nem lepődtünk meg azon, hogy miután vasárnap déltájban elhelyezkedtünk a beltér jobboldalának egyik sarkában, egy érezhetően profi zenészekből álló cigányzenekar neki is fogott a műsorának, nem tolakodó hangerővel, remek színvonalon. A falak dekorációjában keverednek a XX. század elejének hangulatát hordozó Coca Cola reklámok, a népi kerámiák és a helyi közönség tetszését kereső festmények. Az asztalokon kockás terítő, továbbá só-, chili- és borsdaráló, ami igen jó pont.
A Kőrösi Hírcentrumnak egy 2020-as írásából megtudhatjuk, hogy az üzletvezető-tulajdonos Békési Lajos tíz évvel korábban vette át az egység irányítását édesapjától. Ebből a cikkből a „rangidős tiszt” szakmai krédója is kiderül: abban hisz, hogy a vidék feladata a gasztronómiai hagyományőrzés, aminek jegyében a tradicionális magyar fogásokat a régi formájukban igyekeznek a vendégek asztalára tenni.
