Balatoni kitekintés 5. – Zala, a kettévágott borvidék

Még ma is mindenkit arra ösztökélnék, hogy minél előbb látogassanak el Zalába, ha még nem jártak volna arra.

A XIX. században a Balatonmelléke táj – tulajdonképpen Zala vármegye – még egyike volt a legnagyobb mennyiségű és általában igen jó bort termő vidékeknek. A filoxéravész után ez a fejlett bortermelési kultúra eltűnni látszott, és helyüket a hatalmas méretekben megjelenő direkttermő fajták vették át (noah, delaware, otthello). Híres volt csemegeszőlő termelése (chasselas – ami nem azonos a híres svájci fehérborokat adó fajtával) és oltványtermesztése is. A második világháború előtt a mai Balatonmelléki borvidék a Déldunántúli-Balatonmelléki borvidék része volt.

A mai borvidéket az 1997. évi törvény hozta létre, azóta hol Zala hol Balatonmelléki borvidék néven találjuk meg.

 

Kissé kuszává teszi a képet, hogy a Balatonboglári borvidék a XIX. század végén és a XX. század első felében Balatonmelléki borvidék néven szerepelt. A két világháború között a tájat Somogy-Zala-i borvidék néven is emlegették. 1949. és 1982. között borvidéki minősítését elvesztette, 1982. óta a Balaton déli partján húzódó területet Délbalatoni borvidék néven említette a bortörvény, egészen 2001-ig, amikor a borvidék centrumában lévő BB hatására a Balatonboglári borvidék nevet nyerte el.

Zala hőmérsékleti viszonyait tekintve a magyarországi átlagnál hűvösebb. A csapadék mennyisége országosan a legmagasabb, a Mura vidéken például közel 900 mm. (Érdekes azonban, hogy itt ez a csapadékmennyiség általában néhány nagyobb részletben, egyszerre hullik le és a napsütéses órák száma emiatt nem kevesebb, mint a Dunántúl többi, hasonló szélességi fokon fekvő területén). A terület legnagyobb része lankás dombvidék. A dombok magját az egykori Pannon-tó homokos-agyagos üledékei építik fel, rajtuk vékony, negyedidőszaki lösztakaróval. Az általános földtani felépítéstől valamennyire különbözik Vindornyalak, Vindornyaszőlős, Zalaszántó vidéke, ahol a bortermő dűlők a Keszthelyi-hegység északi bazaltterületeire futnak fel. Felettük magasodik a Tátika vulkáni kúpja.

Erre a borvidékünkre még a globális felmelegedés ellenére is az illatban gazdag, nagytestű, telt, sokszor ásványos jegyeket hordozó bor a jellemző, időnként kevés maradékcukorral.

Célszerű hosszabb ideig érlelni, kiváltképp azokat, melyek visszafogott terheléssel, érett alapanyagból készültek. Meghálálja a hosszabb pihentetést, elegáns ízjegyeik és teljes ízgazdagságuk általában 4–5 évesen fejlődik ki. Viszont a jó zalai bor szinte időtlen. Nem egy palackot Bussay László 1999-es terméséből mostanában bontottunk fel – kifogástalan állapotban kóstolhatók, eleganciájuk lefegyverző.

Egyértelműen fehérbort termő terület volt sokáig. Ma azért egyre több termelő készít igazán kiegyensúlyozott és izgalmas vörösborokat is. A pinot noir, kékfrankos, finom csókaszőlő és nem ritkán cabernet alapú bor is kerül az asztalra. A legtöbbször azért olaszrizlinggel találkozunk, kis pincékben is.

A Bussay Dorottya kezében lévő családi birtok kínálja lassan három évtizede a legkiegyensúlyozottabb borokat. Tavaly nyáron remek csóka-találkozót szerveztek (olvasható róla a korábbi Repeta – cikkekben 2024. 05. 27. 14:30) – ahol a ház saját tételeit is kóstolhattuk sok-sok évre visszamenően. 

Tudom, a fiatalabb borkedvelők talán nem is ismerik már Bussay László nevét, de igyekszem tenni azért, hogy ez ne így legyen. Az ő munkája, személyisége, stílusa, elkötelezettsége nélkül ez a borvidék biztosan nem tartana ott, ahol ma tart.

Bussay doktor Györgykovács Imre mellett bizonyította, hogy jó alapanyagból különleges pincetechnika nélkül is lehet tiszta munkával nagy borokat készíteni. Boraik még gyengének mondott évjáratokban is nagyon koncentráltak. A borvidék fő előnyét, a kitűnő savakat minden borukban megtaláljuk, de sohasem érdes, szögletes aláfestéssel.

Ami viszonyt sajnos napjaink realitását jelenti, az nem más, mint az aranyszínű sárgaság pusztítása a zalai ültetvényekben. Lassan azt kell mondjuk: a Dunántúl elesett. Nagyon várom a szakmai szervezetek közös fellépését. Útmutatást, okokat, irányokat, reményeket és összefogást. Szomorú, hogy Zala kapcsán most ez foglalkoztat leginkább, de kicsit úgy érzem magam, mint amikor Párizsban leégett a Notre Dame. Ilyen helyzetben, nincs, ami elválassza egymástól a termelőket, kutatókat, gazdasági szakembereket és érdekképviseleteket. A többiek pedig, akik az út túlsó felén állnak, ne adják fel továbbra sem. Keressük és kóstoljuk a jó zalai borokat!

 

Bezerics Pátria 2016

Ki gondolná, hogy egy közel tíz éves fehérbor – ráadásul nem is egy világmegváltó fajtából – ennyire képes a talpán maradni? Csaba borai már többször megleptek bennünket – például az az édes, igen koncentrált Cserszegi fűszerese, ami Sándor Zsolt előtt mutatta meg, hogy ezzel

a fajtával lehet, és érdemes is valamit kezdeni. Meleg tónusok színben és illatban érett kajszi, egy kevés marcipán és fűszeres bujaság. Kóstolva is egyben van, érezhetően csúcsának vége felé, de közel sem a „romjaiban is impozáns” kategória. Száraz, a nyálkahártyát selymesen simogató tapintással. Nagyon szerettük. Csak haladóknak!

 

Bussay Csókaszőlő 2023

Nagy öröm, hogy egyre több termelő tér vissza – még ha csak mini mennyiségekben is, a csókaszőlőhöz. Már többször bizonyította ez a fajta az életképességét Pázmándon, egyre gyakrabban a Mátrában és Zalában is. Kimondottan szomorú voltam amiatt, hogy Egerben Lőrincz Gyuriéknál nem állta meg a helyét. Talán majd máskor. Ez a bor viszont csupa élet, rengeteg gyümölcs illatban és ízben is. Jó szerkezet, még picit érdes tanninok, de ez egyáltalán nem zavarja az összképet. Kiegyensúlyozott, komoly bor, önálló egyéniséggel.

 

Cseke Gábor Csörnyeföld 2024

Ennek a bornak a múlt évi változatát már kóstoltuk. Az talán egy lehelettel koncentráltabb volt, de ez az évjárat könnyedségével hódít. Annak ellenére így érezzük, hogy nem túl sok a sav benne, amit egy kis maradékcukor kerekít (épp a határon, éppen csak több a 4 grammnál. Ez a bor most afféle igazi vágás, ahogy régen mondták. A különféle fajták együtt erjedt bora, német nyelvterületen Gemischter Satz - 50% furmint, 40% olaszrizling, 10% rajnai rizling az alapanyag. Örültünk neki, kedves, tetszetős bor. Spontán erjedt és elég sokáig – hét hónapon keresztül – pihent a finom seprőn.).