A Bridgertonból vagy a Downton Abbey-ből ismert 19. századi angol előkelő udvarházakhoz mindig tartozott egy terebélyes konyhakert. Ezekben az ügyes kertész szinte bármit meg tudott termeszteni, az uraságok pedig kifejezetten büszkék voltak arra, hogy a hozzávalók frissek és háztájiak. Arról nem is beszélve, hogy gyakran szezonon kívüli finomságokat is meg tudtak maguknak termelni, amelyekkel boldogan kérkedhettek a vendégek előtt. Amikor azonban nem üvegházi egzotikumok kerültek a tányérra, a szakácsok azon versengtek, hogy ki tudja a leghétköznapibb hozzávalókból a legelőkelőbb fogásokat varázsolni. Így volt kedvelt hozzávaló akkoriban a ma már mellőzött fehérrépa, a fodros kel, vagy éppen az uborka, és a belőle készült uborkaleves.

Uborkaleves, a hűsítő nyári finomság
Talán a mi háztartásunknak nem képezi részét sem a kertész, sem pedig a szakácsnő, akadnak azért olyan receptek, amelyek ritkaságuk miatt szinte egzotikusnak hatnak, és meglepő sikert arathatnak. Ilyen például a hideg uborkaleves is.
Alapja nem más, mint a közönséges kígyóuborka, amelyet tavasztól őszig (sőt, télen is) bármelyik piacon vagy szupermarketben beszerezhetünk. Az alapreceptek általában joghurttal, tejszínnel vagy tejföllel – esetleg ezek kombinációival – vegyítik a friss uborkát, amelyet aztán sóval, borssal petrezselyemmel fűszereznek. A bőségesebb változatokban már a csirkealaplé és a hagyma is szerepet kap, illetve igény szerint felturbózhatjuk a levest kovászos uborkával. Az ízlésünknek megfelelően a fűszerezés is vadulhat: a levesbe kerülhet dió, kapor, illetve akár Cayenne-bors és csili is.
Az angol arisztokrácia melegen fogyasztotta
Bár egy hideg uborkaleves fantasztikus csemege lehet a meleg nyári napokon, az angol arisztokrácia úri asztalaira 200 évvel ezelőtt melegen került. Ilyenkor az feldarabolt zöldséget a hagymával és az alaplével együtt forralták fel, főzték puhára, majd tejszínnel és fűszerekkel együtt pürésítették az utolsó, rövid forralás előtt, pont, mint bármelyik mai krémleves esetén. Ha vállalkozó kedvünkben meg szeretnénk lepni magunkat vagy vendégeinket egy igazán klasszikus, nemesi fogással, kísérletezzünk bátran a meleg tálalással, ahogy az angol arisztokrácia köreiben készült.