Az Erdély Ízei gasztro-fesztivál varázslatos helyszíne és elképesztő felhozatala valamiképpen mindenkiből a legjobbat hozta ki. Idegen emberek percek elteltével úgy beszélgettek, mintha évek óta ismernék egymást. Nem csoda, hogy barátságot ígérő szakmai ismeretségek sora köttetett itt. A dimbes-dombos csángó táj fenyveseinek ölelésében, autentikus népi környezetben a közvetlenség magától értetődőnek tűnt.
Itt ismerkedtem meg Horváth Zsolttal, akiről annyit tudtam, hogy egy remek reggeliző tulajdonosa. A We Love Budapest-en olvastam a helyről, az írás akkor született, amikor a Szendzsó KicsiZso-vá alakult, a szerző beszámolója annyira érzékletes volt, hogy egyből eldöntöttem, ide el kell látogatni. S így is lett.
2017 februárjában, egy reggel induló történelmi emléktúra előtt nála alapoztunk nagyobbik fiammal. Már akkor levett a lábunkról a személyzet kedvessége, s a hely otthonossága. Egy az egyben azt láttuk visszaköszönni, amit a szóban forgó cikkben olvastunk. Emlékezetes volt a libamájas bundáskalács, íze most is itt van a számban, a sajttorta sem okozott csalódást.
Az valahogy nem ragadt meg az emlékezetemben, hogy „KicsiZso”-nak a BBQ egyszerre szenvedélye és specialitása, ez a fesztiválon rögzült csak a tudatomban. Ott háromféle, smokerben, hosszú füstön készült ételt kínáltak, mangalicacsülköt és -körmöt, paprikás burgonyával és ázsiai uborkasalátával, marhaszegyet wagyuból, grillezett káposztás bulgur-rizottóval, valamint lime-os vackorral feldobott füstölt libamájat.
Akkor döntöttem el, hogy amint alkalmam lesz rá, ismét ellátogatok hozzá. Időközben nyitott még egyet, a „Bizsergést” a Marina parton, előbb-utóbb oda is eljutok, de mivel a fővárosi főhadiszállásom Buda déli csücskében van, ez biztos némi időbe kerül. A magyar sors perverz fintoraként még mindig Frankel Leó nevét viselő utcában működő alapegységbe viszont sikerült a minap betérni, örömömre a séftulajt is ott találtuk.
Jó volt ismét elhelyezkedni a barátságos, szeretnivaló beltér egyik szegletében. Míg ételeinkre vártunk, a séf-tulajdonos-üzletvezetővel beszélgettünk sörökről, ételekről s a vendéglátás ügyes-bajos dolgairól.
Aki egyedül érkezik, megannyi színvonalas kiadványt böngészhet. A Magyar Konyha több lapszámát kitették olvasásra s ott van a polcon a „100% disznó” és „A főzés magasiskolája” mellett a „Fermentálás” című alapkönyv is, amit a nemrégiben szereztem be végre. Egyelőre nem volt még időm a gyakorlatba ültetni annak a hatalmas felhalmozott tudásanyagnak bár egy parányi részét, ami ebben a könyvben rejtőzik, de a Salt étteremben tett látogatás után ez csak idő kérdése, ott ugyanis ez az egyik kulcsszó.