Az első orrplasztika Indiában
Az orrplasztika története meglepően ősi. Az első ismert orrrekonstrukciókat Indiában végezték a Kr. e. IX–VII. században, majd a Kr. e. VI. századra már kiforrott sebészeti eljárássá vált. A beavatkozások nem hiúsági okból történtek: a páciens gyakran olyan férfi volt, akinek az orrát büntetésként vágták le. Az ókori indiai jogban ez a testi csonkítás a megszégyenítés egyik leggyakoribb formája volt.
Sushruta, a sebészet atyja
A leghíresebb ilyen műtétet egy Sushruta nevű orvos végezte, akit később a sebészet atyjának neveztek. A beavatkozás során a beteg arcáról vagy homlokáról kimetszett bőrlebenyt használt az orr pótlására.
Az orrcsonkot kis növényi csövekkel formálta, hogy a légutak nyitva maradjanak, majd a bőrlebenyt növényi rostokkal rögzítette.
Az eljárás meglepően hasonlított a modern rekonstruktív sebészet alapelveire.
A Sushruta Samhita és az orvosi tudás öröksége
Sushruta tanításait később lejegyezték a Sushruta Samhita című orvosi kézikönyvben. Bár maga Sushruta a Kr. e. VI. század körül élt, a mű a végső formáját valószínűleg a Kr. e. I. és Kr. u. IV. század között nyerte el.
Tartalma azonban az ősi, szóbeli hagyományból ered, és a korai indiai orvostudomány iskoláinak tudását őrzi.
A Sushruta Samhita az egyik legkorábbi, fennmaradt orvosi szakkönyv, amely részletesen ismerteti a sebészet, a kórtan és az orvosi etika alapjait is.
Az orrplasztika öröksége a modern orvostudományban
A Sushruta-féle módszerek később évszázadokon át hatottak az orvostudományra. Az indiai technikák arab közvetítéssel jutottak el a mediterrán világba, majd Európába. A modern plasztikai sebészet így nemcsak az esztétikai beavatkozások alapjait köszönheti az ókori Indiának, hanem a rekonstruktív szemléletet is – azt az elvet, hogy a sebészet célja a test és a méltóság helyreállítása.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.
Borítókép: Illusztráció (Forrás: OpenAI)
