Az eretnek fáraó hosszúra nyúlt árnyéka

Ehnaton neve összeforrt az Aton-kultusz radikális átalakításával, mégis fia, Tutanhamon vált világhírűvé. Miért halványult el az „eretnek fáraó” emlékezete, és miért maradt az egyiptomi történelem egyik legvitatottabb alakja?

Ehnaton, Nofertiti és három lányuk Aton sugarai alatt Fotó: Neoclassicism Enthusiast - Forrás: Wikimedia Commons

A felfedezés, amely újraírta a figyelmet

Howard Carter 1922 novemberében egy olyan eseményről számolt be, amely alapjaiban változtatta meg az egyiptológiát. A Királyok Völgyében feltárt sír híre gyorsan bejárta a világot. A figyelem Tutanhamonra irányult, miközben apja, Ehnaton alakja továbbra is az értelmezések és viták árnyékában maradt.

Howard Carter felnyitja Tutanhamon szarkofágját. Forrás: Wikimedia Commons

A Királyok Völgyében talált szarkofág Tutanhamont az ókori Egyiptom legismertebb fáraójává tette. Rövid uralkodása azonban éles ellentétben állt szülei, Ehnaton és Nofertiti korszakával. Ehnaton emlékét tudatosan elhalványították. Nevét kivésték a feliratokból. Reformjait elutasították. Arra ítélték, hogy a történelem elfeledje, és ez tette őt az az ókori Egyiptom egyik legrejtélyesebb alakjává.

 

Ehnaton megítélése a modern gondolkodásban

Ehnaton alakját rendkívül eltérően értelmezték. Egyes szerzők megvilágosodott vallási újítónak látták, akinek tanításai közelebb álltak a későbbi egyistenhithez. Mások zsarnokként írták le, aki saját hatalmának megszilárdítására használta fel a vallási reformot. Szélsőséges pszichológiai vádak is megjelentek, ám ezek történeti bizonyítékokkal nem támaszthatók alá.

Ehnaton az óegyiptomi történelem egyik legvitatottabb megítélésű uralkodója. Fotó: Wikimedia Commons/HoremWeb

Amikor Ehnaton felkeltette a tudományos érdeklődést, még a pszichoanalízis világában is vitát váltott ki. 

Sigmund Freud és Carl Gustav Jung is foglalkozott alakjával. Freud szerint az uralkodó és apja, III. Amenhotep közötti feszültség szerepet játszhatott abban, hogy számos feliratot, köztük az apai emlékeket is megsemmisítették. Jung ezzel szemben elutasította a pszichologizáló magyarázatokat, és inkább vallási és kulturális folyamatokban látta a reformok mozgatórugóit.

 

Ehnaton és Nofertiti helye az Újbirodalomban

Ehnaton és Nofertiti a 18. dinasztia idején éltek, az Újbirodalom korszakában. Trónra lépésük előtt Egyiptom már stabil és terjeszkedő nagyhatalom volt. Határai északkeleten az Eufrátesz vidékéig, délen Núbia jelentős részéig húzódtak. A városokat új templomok és emlékművek díszítették. Ebbe a virágzó birodalomba lépett be Ehnaton radikális reformja.

Ehnaton felesége, Nofertiti. Fotó: Wikimedia Commons/Arkagyij Etumjan

IV. Amenhotep az uralkodása elején új nevet vett fel. Ehnatonként Aton kizárólagos tiszteletét emelte állami rangra. (Aton az ókori Egyiptomban a Napot megtestesítő istenség volt, akit Ehnaton uralkodása alatt egyetlen, minden más istenséget háttérbe szorító állami kultuszként emeltek központi szerepbe.) A reform nem pusztán vallási volt. Politikai és gazdasági következményekkel is járt. A hagyományos papság háttérbe szorult. A hatalom a fáraó kezében összpontosult. Ez a radikalizmus magyarázza, miért vált uralkodása elfogadhatatlanná az utókor számára.

 

Új leletek, régi viták

Az Aszaszívban, az ókori Théba nyugati partján feltárt domborművek különös jeleneteket őriznek: III. Amenhotep és Ehnaton neve és képmása egymás mellett, azonos rangban jelenik meg rajtuk. A reliefek Amenhotep Huj vezír sírjából származnak, és olyan ikonográfiai megoldásokat alkalmaznak, amelyek szokatlanok egy egyszerű utódlási ábrázoláshoz. A két uralkodó párhuzamos megjelenítése, valamint a hozzájuk kapcsolódó titulatúrák arra utalhatnak, hogy apa és fia uralkodása egy ideig átfedte egymást.

Ehnatont teljes fáraói ornátusban ábrázoló szobor a kairói Egyiptomi Múzeumban. Fotó: Wikimedia Commons/Gérard Ducher

Egyes egyiptológusok ezt a társuralkodás közvetett bizonyítékának tekintik, vagyis annak jelének, hogy Ehnaton már apja életében részt vett a kormányzásban, és fokozatosan vette át a hatalmat. Más kutatók azonban óvatosságra intenek. 

Véleményük szerint a domborművek inkább politikai legitimációs célt szolgálhattak: 

Ehnaton uralmát kívánták megerősíteni azzal, hogy szoros folytonosságot sugalltak a nagy tekintélyű III. Amenhotep uralkodásával. Ebben az értelmezésben a közös ábrázolás nem feltétlenül jelent tényleges társuralkodást, csupán annak szimbolikus hangsúlyozását.

Ehnaton fia, Tutanhamon  arany és fa szarkofágja. Fotó: Szabó Gábor

A vita mindenesetre új megvilágításba helyezte Ehnaton hatalomra jutásának körülményeit. Felveti annak lehetőségét, hogy uralkodása nem hirtelen törésként, hanem egy átmeneti időszak eredményeként bontakozott ki, amelyben az apai örökség, a dinasztikus folytonosság és a későbbi radikális vallási reformok egyszerre voltak jelen. Ez az átmenet segíthet megérteni, miként válhatott Egyiptom egyik legstabilabb korszakából néhány éven belül az egyik legélesebb vallási és politikai kísérlet színterévé.

Ehnaton fáraó (középen) és családja Atont imádja, a napkorongból jellegzetes sugarak áradnak ki (később az ilyen ábrázolásokat betiltották). Fotó: Wikimedia Commons

Ehnaton reformjai nem élték túl őt. Halála után az Aton-kultuszt felszámolták. Nevét eltörölték. Mégis, alakja újra és újra visszatér a tudományos diskurzusban. Nem mint mítosz, hanem mint figyelmeztetés arra, hogy a hatalom, az emlékezet és az igazság az ókori világban sem volt örök.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.