Az eretnek fáraó hosszúra nyúlt árnyéka

Ehnaton neve összeforrt az Aton-kultusz radikális átalakításával, mégis fia, Tutanhamon vált világhírűvé. Miért halványult el az „eretnek fáraó” emlékezete, és miért maradt az egyiptomi történelem egyik legvitatottabb alakja?

Ehnaton, Nofertiti és három lányuk Aton sugarai alatt Fotó: Neoclassicism Enthusiast - Forrás: Wikimedia Commons

Ehnaton felesége, Nofertiti. Fotó: Wikimedia Commons/Arkagyij Etumjan

IV. Amenhotep az uralkodása elején új nevet vett fel. Ehnatonként Aton kizárólagos tiszteletét emelte állami rangra. (Aton az ókori Egyiptomban a Napot megtestesítő istenség volt, akit Ehnaton uralkodása alatt egyetlen, minden más istenséget háttérbe szorító állami kultuszként emeltek központi szerepbe.) A reform nem pusztán vallási volt. Politikai és gazdasági következményekkel is járt. A hagyományos papság háttérbe szorult. A hatalom a fáraó kezében összpontosult. Ez a radikalizmus magyarázza, miért vált uralkodása elfogadhatatlanná az utókor számára.

 

Új leletek, régi viták

Az Aszaszívban, az ókori Théba nyugati partján feltárt domborművek különös jeleneteket őriznek: III. Amenhotep és Ehnaton neve és képmása egymás mellett, azonos rangban jelenik meg rajtuk. A reliefek Amenhotep Huj vezír sírjából származnak, és olyan ikonográfiai megoldásokat alkalmaznak, amelyek szokatlanok egy egyszerű utódlási ábrázoláshoz. A két uralkodó párhuzamos megjelenítése, valamint a hozzájuk kapcsolódó titulatúrák arra utalhatnak, hogy apa és fia uralkodása egy ideig átfedte egymást.

Ehnatont teljes fáraói ornátusban ábrázoló szobor a kairói Egyiptomi Múzeumban. Fotó: Wikimedia Commons/Gérard Ducher

Egyes egyiptológusok ezt a társuralkodás közvetett bizonyítékának tekintik, vagyis annak jelének, hogy Ehnaton már apja életében részt vett a kormányzásban, és fokozatosan vette át a hatalmat. Más kutatók azonban óvatosságra intenek. 

Véleményük szerint a domborművek inkább politikai legitimációs célt szolgálhattak: 

Ehnaton uralmát kívánták megerősíteni azzal, hogy szoros folytonosságot sugalltak a nagy tekintélyű III. Amenhotep uralkodásával. Ebben az értelmezésben a közös ábrázolás nem feltétlenül jelent tényleges társuralkodást, csupán annak szimbolikus hangsúlyozását.

Ehnaton fia, Tutanhamon  arany és fa szarkofágja. Fotó: Szabó Gábor

A vita mindenesetre új megvilágításba helyezte Ehnaton hatalomra jutásának körülményeit. Felveti annak lehetőségét, hogy uralkodása nem hirtelen törésként, hanem egy átmeneti időszak eredményeként bontakozott ki, amelyben az apai örökség, a dinasztikus folytonosság és a későbbi radikális vallási reformok egyszerre voltak jelen. Ez az átmenet segíthet megérteni, miként válhatott Egyiptom egyik legstabilabb korszakából néhány éven belül az egyik legélesebb vallási és politikai kísérlet színterévé.

Ehnaton fáraó (középen) és családja Atont imádja, a napkorongból jellegzetes sugarak áradnak ki (később az ilyen ábrázolásokat betiltották). Fotó: Wikimedia Commons

Ehnaton reformjai nem élték túl őt. Halála után az Aton-kultuszt felszámolták. Nevét eltörölték. Mégis, alakja újra és újra visszatér a tudományos diskurzusban. Nem mint mítosz, hanem mint figyelmeztetés arra, hogy a hatalom, az emlékezet és az igazság az ókori világban sem volt örök.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.