A szamurájok felemelkedése Japán történetében
A szamurájok a modern kor előtti Japán harcos elitjét jelentették. Kezdetben provinciális bérharcosok voltak, akik helyi földbirtokosok és udvari elitcsoportok szolgálatában álltak. Idővel azonban a japán állam politikai, katonai és kulturális gerincévé fejlődtek.

Gyökereik a Heian-korszak 8–12. századi bushi milíciáihoz nyúlnak vissza. Ezekből a fegyveres csoportokból emelkedett ki az a harcos réteg, amely később a Kamakura-, a Muromacsi- és végül a Tokugava-sógunátus uralkodó osztályává vált. A 15–17. századi Sengoku-korban, Japán hosszan elnyúló polgárháborús időszakában a szamurájok már nem csupán harcosok voltak. Várvárosok adminisztrátoraiként, helyi bírókként és a rend fenntartóiként működtek.

Ez a korszak teremtette meg a modern japán államiság alapjait.
A katonai konfliktusok mellett egyre nagyobb hangsúly került az igazgatásra, az adóztatásra és a jogrend fenntartására. A szamuráj fegyveres vezetőből fokozatosan hivatali tisztviselővé vált.
A szamurájok erkölcsi ideálja és belső ellentmondásai
A szamurájok egyszerre testesítették meg a vadságot és a kifinomultságot. A kardforgatást és a költészetet. Az erőszakot és az államférfiúságot. Az abszolút hűség legendája lengte körül őket, de a történelmi valóság ennél jóval összetettebb volt.

Becsületideáljuk, a feltétlen hűség gyakran ütközött a becsvággyal, árulással és politikai manőverezéssel. Az eszmény és a mindennapi gyakorlat közötti feszültség tette őket igazán emberivé és történelmileg érdekessé.
A szamurájok nevelése és műveltsége
A szamurájok kiképzése gyermekkorban kezdődött, uruk vagy egy magas rangú vazallus házában. A lovas íjászat, a vívás és a fegyelem elsajátítása mellett az engedelmesség, a fájdalomtűrés és a félelem legyőzése is alapvető volt.

A nevelés azonban mindig kettős maradt.
A katonai készségek mellett elvárták az irodalmi műveltséget is.
Klasszikus kínai szövegeket olvastak, a konfuciánus etikát tanulmányoztak, verseket írtak és a kalligráfiát gyakorolták. Egy olyan államban, ahol az igazgatás írásos parancsokra és dokumentumokra épült, ez nélkülözhetetlen tudás volt. A kalligráfiát a jellem kiterjesztésének tekintették. A határozott ecsetvonások belső erőt, a hanyag írás erkölcsi hiányosságot jeleztek. Az olyan hadvezérek is, mint Takeda Singen és Uesugi Kensin, elegáns leveleket írtak.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!