Az Edo-korszakban a szamurájok már tanítottak az iskolákban, és bürokratikus hivatalokat töltöttek be.
A kard és az ecset ötvözete létrehozta a művelt harcos ideálját, amely lehetővé tette, hogy az egykor erőszakos osztály két és fél évszázadon át egy békés társadalmat irányítson.
A szamurájok hanyatlása és eltűnése
A szamurájok társadalmi osztályként a 19. század végéig fennmaradtak, de hosszú ideje szellemi és gazdasági hanyatlásban éltek. Sok adminisztrátor kénytelen volt elzálogosítani ősei katanáit, mert a hivatalnoki fizetés nem biztosított megélhetést. A végső csapást a harci monopólium elvesztése jelentette. Oda Nobunaga már korábban az alacsony sorból toborzott gyalogosokra építette haderejét. A 19. századi Meidzsi-reformok pedig bevezették az általános sorozást, és modern fegyverekkel látták el a paraszti rétegeket.
A csigatöltős puskák, a Gatling-ágyúk és a korszerű tüzérség világában a szamurájok hagyományos katonai művészete már nem maradhatott életképes.
A szamurájok nem pusztán harcosok voltak. Egy olyan elit tagjai, akik évszázadokon át rendet, erkölcsi keretet és identitást adtak Japánnak. Felemelkedésük, átalakulásuk és eltűnésük az egész civilizáció átrendeződésének lenyomata.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!