A szamurájok valódi története

A szamurájok a modern kor előtti Japán meghatározó elitjét alkották. Harcosként indultak, majd évszázadok alatt a politikai, katonai és kulturális rend tartóoszlopaivá váltak, mielőtt végleg eltűntek volna a 19. század modernizációs fordulatában.

Szamurájok a 19. század második felében Fotó: Wikimedia Commons

A szamurájok felemelkedése Japán történetében

A szamurájok a modern kor előtti Japán harcos elitjét jelentették. Kezdetben provinciális bérharcosok voltak, akik helyi földbirtokosok és udvari elitcsoportok szolgálatában álltak. Idővel azonban a japán állam politikai, katonai és kulturális gerincévé fejlődtek.

Szamurájok harca a mongolokkal az 1290-es évekből  Fotó: Wikimedia Commons

Gyökereik a Heian-korszak 8–12. századi bushi milíciáihoz nyúlnak vissza. Ezekből a fegyveres csoportokból emelkedett ki az a harcos réteg, amely később a Kamakura-, a Muromacsi- és végül a Tokugava-sógunátus uralkodó osztályává vált. A 15–17. századi Sengoku-korban, Japán hosszan elnyúló polgárháborús időszakában a szamurájok már nem csupán harcosok voltak. Várvárosok adminisztrátoraiként, helyi bírókként és a rend fenntartóiként működtek.

Egy szamuráj előkelő a 17. században  Fotó: Wikimedia Commons

Ez a korszak teremtette meg a modern japán államiság alapjait. 

A katonai konfliktusok mellett egyre nagyobb hangsúly került az igazgatásra, az adóztatásra és a jogrend fenntartására. A szamuráj fegyveres vezetőből fokozatosan hivatali tisztviselővé vált.

A szamurájok erkölcsi ideálja és belső ellentmondásai

A szamurájok egyszerre testesítették meg a vadságot és a kifinomultságot. A kardforgatást és a költészetet. Az erőszakot és az államférfiúságot. Az abszolút hűség legendája lengte körül őket, de a történelmi valóság ennél jóval összetettebb volt.

Szamurájok az 1860-as években  Fotó:  Gaspard-Félix Tournachon/Wikimedia Commons

Becsületideáljuk, a feltétlen hűség gyakran ütközött a becsvággyal, árulással és politikai manőverezéssel. Az eszmény és a mindennapi gyakorlat közötti feszültség tette őket igazán emberivé és történelmileg érdekessé. 

A szamurájok nevelése és műveltsége

A szamurájok kiképzése gyermekkorban kezdődött, uruk vagy egy magas rangú vazallus házában. A lovas íjászat, a vívás és a fegyelem elsajátítása mellett az engedelmesség, a fájdalomtűrés és a félelem legyőzése is alapvető volt.

Egy szamuráj karddal, 1860-ból   Fotó: Felice Beato/Wikimedia Commons

A nevelés azonban mindig kettős maradt. 

A katonai készségek mellett elvárták az irodalmi műveltséget is. 

Klasszikus kínai szövegeket olvastak, a konfuciánus etikát tanulmányoztak, verseket írtak és a kalligráfiát gyakorolták. Egy olyan államban, ahol az igazgatás írásos parancsokra és dokumentumokra épült, ez nélkülözhetetlen tudás volt. A kalligráfiát a jellem kiterjesztésének tekintették. A határozott ecsetvonások belső erőt, a hanyag írás erkölcsi hiányosságot jeleztek. Az olyan hadvezérek is, mint Takeda Singen és Uesugi Kensin, elegáns leveleket írtak.

A szamurájok nemcsak kemény harcosok, hanem sokoldalúan művelt férfiak voltak  Fotó: Wikimedia Commons

Az Edo-korszakban a szamurájok már tanítottak az iskolákban, és bürokratikus hivatalokat töltöttek be. 

A kard és az ecset ötvözete létrehozta a művelt harcos ideálját, amely lehetővé tette, hogy az egykor erőszakos osztály két és fél évszázadon át egy békés társadalmat irányítson.

A szamurájok hanyatlása és eltűnése

A szamurájok társadalmi osztályként a 19. század végéig fennmaradtak, de hosszú ideje szellemi és gazdasági hanyatlásban éltek. Sok adminisztrátor kénytelen volt elzálogosítani ősei katanáit, mert a hivatalnoki fizetés nem biztosított megélhetést. A végső csapást a harci monopólium elvesztése jelentette. Oda Nobunaga már korábban az alacsony sorból toborzott gyalogosokra építette haderejét. A 19. századi Meidzsi-reformok pedig bevezették az általános sorozást, és modern fegyverekkel látták el a paraszti rétegeket.

Egy előkelő szamuráj felszerelése  Fotó: Wikimedia Commons/T. Enami - Flickr

A csigatöltős puskák, a Gatling-ágyúk és a korszerű tüzérség világában a szamurájok hagyományos katonai művészete már nem maradhatott életképes.

A szamurájok nem pusztán harcosok voltak. Egy olyan elit tagjai, akik évszázadokon át rendet, erkölcsi keretet és identitást adtak Japánnak. Felemelkedésük, átalakulásuk és eltűnésük az egész civilizáció átrendeződésének lenyomata.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.