Ugyanakkor nem kevesen rányitottak a járványra, 2022-ben pedig, az első korlátozásmentesnek mondható évben minőségi helyek tucatjai jelentek meg, elsősorban persze a fővárosban. A legdinamikusabban a speciality kávézók gyarapodtak, Montage, Klasszik, Nanu, hogy néhányat említsek az újak közül, de az étteremjárók sem panaszkodhatnak: tavaly nyitotta meg a kapuit az Architekto Pipit, a Baalbek, a Baba, a Badhanna, a Cortez, a Figi és Lipike, a Kismező, a Pick bistro, a Moszkvatér és a Sho, hogy csak azokat a budapesti helyeket említsem, ahová sikerült eljutnom.
Közéjük tartozik az év végén nyitott Tati is, amit az In Vino Veritas nevű borszaküzletből kijövet fedeztem fel valamikor decemberben. A honlapon megnyerő bemutatkozó sorokat olvashatunk:
„Amikor azt mondjuk, farm to table, komolyan is gondoljuk. Mert van egy saját farmunk. Az iránta érzett szeretetből született ez az étterem. Pontosan ezért hiszünk a magyar kistermelőkben, a helyi alapanyagokban és értékeljük a vidéki életben rejlő tiszta szépséget.
Küldetésünk, hogy ezt az érzést átadjuk nektek is – csak éppen a belváros forgatagában. És persze elhozzuk magunkkal a szezonális fogások és a fenntarthatóság iránti szenvedélyünket is: hazai ízekkel, mai formában.
Kétség nem fért hozzá, hogy első adandó alkalommal meglátogatom őket. S így is lett, néhány napja csíkszeredai barátaimmal itt ünnepeltük a viszontlátást.
A hely atmoszférája megnyerő, a modern és a tradicionális elemek harmonikus összélményt adnak. A csúcsminőségű borhűtő tetején a farmhangulatot erősítik a szénabálák, akárcsak a falra erősített, fából készült lóalak. A világítótestek az ipari dizájnt idézik, a nyerstéglás falak rusztikus meghittséget adnak.
Az asztalon kovácsoltvas gyertyatartó, égő gyertyával, só- és borsdaráló.
Könnyed, szép ívű Riedel vizespoharak, a borosak formatervezése sem marad el tőlük, de a minőségi borospohár egy igényes helyen már alapnak mondható. A háttérzenét is jól válogatták össze különböző műfajokból a világzenétől a jazz-rockon át az autentikus szatmári népzenéig.
A kiszolgálás kifogástalan, a felszolgálók kommunikatívak, motiváltak, szívélyesek. Sok kérdésünk volt, ha valamire nem tudták a választ, hamar érkeztek vele. Leginkább arra voltunk kíváncsiak, hogy a felhasznált alapanyagoknak mekkora részét biztosítja a saját farm. Megtudtuk, hogy a zöldségszükséglet egy részét tudják egyelőre fedezni abból, amit maguk termelnek meg. Márpedig nem kevés zöldséget használnak. A séf Gáspár Attila, aki csaknem két évtizednyi angliai és norvégiai tapasztalatszerzés után tért haza, a jelek szerint szeret játszani a zöldségállagokkal és -ízekkel.
Gomba címszó alatt konfitált ördögszekérgombát, pirított laska gombát, savanyított csiperkét és relisht adnak édesburgonya-körettel (a relish Indiából származó édes-savanykás főzött mártásszerűség, aprított zöldségekből vagy gyümölcsből, konkrét receptként hadd ajánljak egy malajziai változatot a Bűvös szakács oldalról, cékla jeligére sóban sült vörös és sárga céklát savanyított céklát, céklazselét kínálnak, parázsburgonyával. Prezentálnak még répát, karfiolt és káposztát is hasonló stílusban. A húsevők sem maradnak éhen, mint azt az általunk rendelt fogásokon is igazolják.
Cecei söröket tartanak csapon, melyek nem tartoznak a kézműves sörök élvonalába, de beleférnek az élvezhető kategóriába.
Palackban a Szent András főzde ötféle söre kapható a „szuperprémium” termékcsaládból, kedvencemet, a Ködfelhőt nem leltem köztük, de ez nem okozott különösebb csalódást, mivel egy palack Szent Donát Furmint mellett döntött a társaság.
A töményválaszték szűk, de igényes.
