A magyar vendéglátás rendszerváltás utáni három és fél évtizedét folyamatában figyelve aligha tagadható a viszonylag egyenletes fejlődés. Már a kilencvenes években megjelent néhány kimagasló egység az előző rendszerből megörökölt csúcséttermek, az Alabárdos és a Gundel mellett, mint például a máig folyamatosan működő Fausto, az Arany Kaviár, vagy a sajnos rég megszűnt, de több meghatározó séfet elindító Loulou.
A kétezres évek első évtizedében vette kezdetét a gasztro-forradalomnak nevezett minőségelvű reneszánsz, az évtized végére a nemzetközi mércével mérve is érdemleges éttermek száma nagyjából félszázra emelkedett, elindult több olyan étterem, mint a Costes, a Babel és Onyx, melyek csillagot is nyertek hamarosan.
A kétezertízes években szabályos robbanás következett be a csúcsszegmensben, aminek eredményeként a legutolsó Molnár B. Tamás által szerkesztett, 2017-es Gault&Millau kalauzban a legalább 11 ponttal rendelkező éttermek száma 125-re emelkedett, a Dining Guide Top 100 pedig 2020-ban de facto TOP 133 volt.
A kétezerhússzal kezdődő évtized elejét beárnyékolta a Covid, az élboly több meghatározó egysége végleg bezárt, de azt láthatjuk, hogy továbbra is több minőségelvű hely nyílik évről évre, mint ahány megszűnik. Abszolút számokban és etalon-kiadványokra támaszkodva: a Dining Guide TOP 100 idén 182 éttermet pontozott, az újrainduló Gault & Millau kalauz pedig 231 étteremnek adott szakácssapkát.




























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!