„Mi fér rá egy kis tányérra?” – teszi fel a kérdést a Kismező a Nagymező utcában

Választ is adnak rá.

Borbély Zsolt Attila

2022. 11. 24. 11:18

Kismező az utóbbi úton indult el, több nemzet konyhájának izgalmas fogásait kínálják kis adagokban. Jelmondatuk bíztató: „Mi fér rá egy kis tányérra? Szerintünk minden. Be is bizonyítjuk.”

Kínálnak többek között garnélát harissza szósszal, padron paprikával és focaccia-val, tőkehalat karfiol velouté-val, articsókával és füstölt burgonyapürével, marhapörköltet dödöllével és csalamádéval, báránycombot tagine szósszal, lapos babbal, burgonyával és kalamata olívabogyóval. Sütnek továbbá „új hullámos” nápolyi pizzákat is.

A beltér megnyerő, hangulatos, otthonos. Többé vagy kevésbé magasított székeik vannak, ez volt az egyetlen mozzanata, ami engem személy szerint zavart, de vannak, akik kifejezetten kedvelik ez a megoldást. A dekoráció, melynek nem kis részét a borokpalackok teszik ki, tetszetős, szeretnivaló.

Az italválaszték is igényes, több, mint harminc minőségi bort tartanak, jellemzően a magyar borászati élvonal termékeiből, az import tételek főként a habzó kategóriában tűnnek fel. Csapon nagyipari, kommersz multi-sört tartanak, de palackban kapható a Szent András főzde négy tétele. A tömények és üdítők zöme minőséget képvisel.

További Repeta híreink

Magyar halvendéglő franchise-rendszerben: Keszegsütő

Hétköznap déltájban kedvező áron adnak két vagy három fogásos menüt, melyek nem lebutított vagy közhelyszerű ételekből áll össze, hanem izgalmas kompozíciókból. Valamikor szinte divat volt, hogy csúcséttermek délben olcsó menüt kínáltak, jómagam a Costesben s az Onyxban is több ízben éltem azzal a kivételes lehetőséggel, hogy 3000 és 5000 forint közötti összegért délben háromfogásos menükön keresztül kössek közelebbi ismeretséget a szóban forgó kiemelkedő helyek konyhájával.

Most is előttem vannak a Costes ajándékfalatkái, amiket 2008 őszén az ebéd mellé kínáltak. De emlékezetes volt az Onyx menüben adott, tenger gyümölcseivel és spárgával készült rizottója is, azóta sem ettem jobbat ebben a műfajban. A Segal Viktorhoz köthető, sajnos hamar megszűnt Stand étterem (nem tévesztendő össze a frissen két Michelin csillagot kapott, Széll Tamás és Szulló Szabina által jegyzett kulináris fellegvárral) a déli menüje révén vált ismertté és népszerűvé, de az emberek valahogy nem tértek vissza kellő számban vacsorázni. Mára a csúcséttermek nagy része elengedte ezt a műfajt, az meg végképp nem jellemző, hogy a déli menüben is megmutassa a séf a tudását.

A Kismezőben délidőben 2990 forintért kínálnak két fogást és 3790-ért hármat. A sült dagadóval társított paradicsomos káposzta kevéssé vonzott, bár most egy kiemelkedő ebéd elfogyasztása után azt is megkóstolnám, lássuk, mit tud kihozni egy tehetséges séf ebből az ételből. A két előételt, a levest, a háromból az egyik főételt s a desszertet megrendeltük, egyedül a céklalevéllel, szederrel és brie sajttal kínált céklarizottó maradt kóstolatlan vonzó fogás a főétel rovatban.

A „füstölt pisztráng, édeskömény, karalábé bodza-vinaigrette” nevű előétel érkezésekor már kezdtük sejteni, hogy itt komolyan veszik déli menü műfaját. A hártyavékonyra szelt marinált zöldségekkel, továbbá sütőtökkel tálalt fogás vibráló volt, izgalmas, maga a pisztráng ízre, állagra nem győzött meg teljesen, de amikor három fogás kerül annyiba, mint egyébként egy, akkor az ember elnézőbb.

Kifogástalan volt a zöldalmás csicsókapürével kínált rántott véreshurka, a gesztenyével és wakame-val társított barnavajas zellerkrémleves, az ördögszekérgombával, csicsókapürével és remek, koncentrált pecsenyemártással tálalt szaftos, vákuum alatt készült filézett csirkecomb is. A mangós túró-mousse túlmutatott várakozásainkon, a mousse könnyed, légies, édessége kellően visszafogott, mondhatni optimális, a mangós alap kicsattanóan üde, a pohárdesszert tetejére roppanós elemnek rászórt csokis kekszmorzsa nem tett hozzá az élményhez, ezzel együtt a kompozíció remek zárásnak bizonyult.

A kiszolgálás kedves, udvarias, az ételek alapanyagait tekintve nem kifejezetten felkészült. De sokkal jobb ez így, mintha egy érdektelen, motiválatlan, morózus, de minden kérdésre precíz választ adó, két lábon járó lexikonnak beillő pincérrel lett volna dolgunk.