Rhône-völgyi anziksz

Akárcsak más európai területeken, a vadszőlő Galliában már a rómaiak inváziója előtt is létezett, a kelta népek nem folytattak szőlőművelést.

2025. 11. 23. 10:38
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Gobelet művelési mód

És itt jött a másik nagy meglepetés, mégpedig a marsanne szőlőfajta. Amiről eddig túl sok jót nem feltételeztünk, viszont ma már tudjuk: tévedtünk. Gyönyörű, tiszta, gazdagon ásványos, kiegyensúlyozott, izgalmas borokat ad. Nagyobb testűek, mint a viognier borai, sokkal tovább érlelhetők is. Amaz mindössze 3-4 évig kínálja szebbik oldalát, ezzel szemben a sok helyen önállóan iskolázott marsanne tíz-tizenöt évig is talpon marad. Hatalmas pozitív meglepetés volt ez a fajta önállóan és házasításokban is. St.Joseph, Hermitage, Crozes-Hermitage és fehér Chateauneuf-du-Pape boraiban is kitűnő szerkezetet és fineszt adhat. Jó, ehhez szükség van komoly termelőkre is, mint a Vieux Télégraph, Chapoutier vagy a Saint Cosme.
Guigal boraiban szintén szuper meglepetést hozott ez a fajta. A szőlőtermesztésben és a borkészítésben a hagyományok szerepe nem pusztán romantikus vagy nosztalgikus elem: komoly szakmai értéket hordoznak. Ennek itt pozitív oldalát egyértelműen érezhetjük.
Ha erre felé van útunk, egész biztosan nem kerülhetjük el Lyont. Hatalmas kiterjedésű, manapság a multikulturalizmust teljes egészében megvalósító város. Meglehetősen zaklatott és nehézségektől sem mentes történelme hagyott nyomot az itt élőkben, például a gasztronómián belül. A lyoni konyha (cuisine lyonnaise) Franciaország egyik leghíresebb és legelismertebb regionális konyhája, amely Lyon városához és környékéhez kötődik. Gyakran nevezik Franciaország gasztronómiai fővárosának, és jó okkal: évszázadok óta itt találkozik a burgundiai, a savoyai és a dél-francia kulináris hagyomány. Talán az egyik leghagyományosabb értelemben kóstolható francia konyha a lyoni. Nem nevezhető könnyűnek, még átlagosnak sem néhány fogását. Talán Heston Blumenthal középkori lakomákat idéző fogásai juthatnak az eszünkbe, ha sikerül helyet kapnunk például a Le Merciere névre keresztelt étterembe. Valójában a konyha alapjai egyszerű, rusztikus, mégis kiváló minőségű alapanyagok, amikkel ma már nem biztos, hogy amúgy találkoznánk. Hús -és belsőségközpontú fogásaik elrettenthetik a vegánokat és vegetarianusokat. Mindenesetre érdemes alaposan tanulmányozni az összetevőket, mielőtt megrendelünk egy-egy fogást. Magyar XXI. századi gyomor számára talán a híres lyoni kolbász (béllel töltött, sült érdekesség - Andouillette), a véreshurka számos változata és a csuka különféle elkészítés módjai (quenelle de brochet) nem biztos, hogy kellően méltó fogadtatásra találna. Tablier de sapeur – nem más, mint a bundában sütött, azaz rántott pacal, szintén jelenthet nem várt meglepetéseket.

 


A vidék vörösborairól és elsősorban a syrah-ról esett már szó, de a konyháról nem. Nos, a Délvidéken inkább Provence hatása érvényesül, ami érvényes a borokra is. Északon a testes syrah borai mellett gyakran előfordul a gesztenyével töltött gyöngytyúk, bélszín vagy más erőteljesebb ragufélék. A sertéshúsokhoz és az errefelé igen gyakori házias felvágott félékhez jól illenek a könnyebb Crozes-Hermitage borai. A helyi, kecsketejből készült rigotte sajt errefelé szinte természetes kísérője a Condrieu-nek. A szintén kecsketejből készülő saint-marcellin és picodon sajtok hoz kitűnő a völgy két oldala között elhelyezkedő Saint-Péray pezsgője, és száraz fehérbora.
A délvidéki, grenache alapú testes borokhoz gyakran fogyasztanak sült báránycombot kakukkfűvel, vagy nyúlgerincet olívával, sült zöldségekkel (padlizsán).

Egy nagy presztízsű Châteauneuf-du-Pape vagy egy Gigondas már inkább egy híres camargue-i bikapörköltet (gardiane de taureau), vadszárnyast vagy ünnepi alkalmakor szarvasgombát kíván. Bármelyik részén bukkanunk is fel a gyönyörű Rhône-völgynek, érdemes az elmaradhatatlan fogásokból is kóstolni: csiga, galambmell és kacsa. Ezeknél csak két dolog fordul elő gyakrabban az étlapokon: a kezdő kacsamáj terrine és a záró créme brulée. Soha rosszabbat, igaz, ezek nem kizárólag errefelé fordulnak elő. Remek éttermekből viszont nincs hiány. Ampuis, Avignon, Lyon, Chateaneuf-du-Pape tele van jobbnál jobb helyekkel készséges helybeliekkel és kiváló borokkal. Persze mindezt csak egy kiruccanásként ajánlom, mert a mi utunk a magyar borok felé vezet.

 

 

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.