Rhône-völgyi anziksz

Akárcsak más európai területeken, a vadszőlő Galliában már a rómaiak inváziója előtt is létezett, a kelta népek nem folytattak szőlőművelést.

Akárcsak más európai területeken, a vadszőlő Galliában már a rómaiak inváziója előtt is létezett, a kelta népek nem folytattak szőlőművelést. A rómaiak azonban már a Kr. e. az I. században engedélyezik „szövetségeseiknek” a szőlőtelepítést Vienne-ben, a Rhône-völgy északi részében. A középkorban akadályozta a fejlődést, hogy az itteni boroknak nem volt lehetősége északi piacokhoz jutni: a bordeaux-iak és a burgundiak védővámmal akadályozzák az itteni borok szállítását. Még Párizsba sem volt könnyű eljuttatni a bort azokban az időkben. A második avignoni pápa, XXII. János 1316-ban alapította meg a Châteauneuf-du-Pape szőlőbirtokot. Ettől kezdve pápával vagy már pápa nélkül, de a környék borai kezdtek bekerülni a kereskedelmi rendszerekbe. A XVIII. században már kimondottan népszerűek voltak a Rhône-vidék borai, sőt egyfajta eredetvédelmet mutatott, hogy ekkoriban már a hordókra vésték a CDR jelet. A vidéken 1863-ban jelent meg a filoxéra, itt is jelentős károkat okozva. A borvidék ezt szerencsésen kiheverte, és 1937-ben létrehozták az AOC Côte-du-Rhône jelölést. A 2000-es évek elejére már az ország második legnagyobb borvidéke lett.

 

Izgalmas és ha nem is égbeszökő csúcsok közé szorítva, a maga módján mégis látványos képet fest a völgy. Az északi területeken az egyik oldalon a Cévennes hegység, a másikon az „Alpokalja” masszívuma, azaz az Alpok elő hegysége határolja. Itt a völgy elég keskeny és meredek, az ültetvényeket pedig főként a folyóhoz közel, a nyugati lejtőkre telepítették. A talaj túlnyomórészt gránitos, gneisz és itt-ott pala, amit – egy-egy nagyobb esőt követően – gyakran újra fel kell hordani az ültetvényekre. Ez a talaj savas, tápanyagban szegény és jó vízlevezetésű, azaz kedvező a helyi szőlő fajtáknak. Nem meglepő azonban, hogy itt a birtokok mérete kicsiny. Több oldalsó völgyet is találhatunk, ami optimális kitettséget kap a kellő mennyiségű napsütéshez, és egyben védelmet is jelent a régió legnagyobb klimatikus hatásától, a Mistráltól. Ez egy erős, hideg, északi szél, amely a szárazföld belseje felől fúj a tenger felé és észrevehetően hűsítő hatással van az útjába eső területre. (Érdekes módon november elején még igen erős, de meleget hozó déli szél borzolta a hajunkat.) Az erős légáramlás meggátolja a betegségek kialakulását, de a nagy szélerősség hatására csökkenhet a bogyók mérete is. Így a szőlőben jobban koncentrálódhatnak az ízek. Furcsa hatása szélnek, amire nem túl gyakran gondolunk. De ez a magyarázata annak is, hogy errefelé „modern” szőlőültetvényekkel nem is találkozunk, mert a karós támasz volt és maradt a növények egyetlen védelme. (A déli területeken még ez sem működik, ott a bokorművelés a hagyományos; sok helyen ma is a földön kúszik a növény.) Az északi Rhône-völgy legkiemelkedőbb része az Hermitage. A L’Hermitage gránittömbje körül azonban hordalékos, lazább szerkezetű talaj van, ez kedvező afehér fajták számára is. Ezen a ponton ért talán a legnagyobb meglepetés mostani utunk során. Korábban ugyanis esküdtünk a viognier szőlőfajta elsőségére, már ami a fehér fajtákat illeti. Jó tíz éve még vastag, tartalmas, kissé alkoholos, de nagyon ásványos borok kerültek palackba a Condrieu alpelláció dűlőiből. Ehhez képest ma sokkal inkább a fajta szinte könnyed, virágos-őszibarackos karakterét emelik ki. Hordóhasználat szinte sehol, élénk, kellemes savak, kedves, szinte behízelgő, de
nem közönséges aromatika.
Rendkívül gazdag, gyümölcsös borokat ad, egzotikus ízekkel. A közelmúltig csak az Észak-Rhône egyes területein sikerült fennmaradnia, ma már a világ számos bortermő helyén megtaláljuk. Kivéve számos jó fehérborairól is ismert dél-Rhône-i apellációt. Érdekes – vagy éppen igencsak logikus módon – a helyi termelőknek eszébe nem jutott, hogy a viognier-t – ami északi fajta, a déli területeken is megtaláljuk. Hogy miért? Mert soha nem volt ott. A szabályozás nem engedi. Ennyi. Nincs a kérdés túl bonyolítva, csak működik a (vélhetően) józan paraszti ész. Mert az egyik fajta ide való, a másik meg máshová.

 

Gobelet művelési mód

És itt jött a másik nagy meglepetés, mégpedig a marsanne szőlőfajta. Amiről eddig túl sok jót nem feltételeztünk, viszont ma már tudjuk: tévedtünk. Gyönyörű, tiszta, gazdagon ásványos, kiegyensúlyozott, izgalmas borokat ad. Nagyobb testűek, mint a viognier borai, sokkal tovább érlelhetők is. Amaz mindössze 3-4 évig kínálja szebbik oldalát, ezzel szemben a sok helyen önállóan iskolázott marsanne tíz-tizenöt évig is talpon marad. Hatalmas pozitív meglepetés volt ez a fajta önállóan és házasításokban is. St.Joseph, Hermitage, Crozes-Hermitage és fehér Chateauneuf-du-Pape boraiban is kitűnő szerkezetet és fineszt adhat. Jó, ehhez szükség van komoly termelőkre is, mint a Vieux Télégraph, Chapoutier vagy a Saint Cosme.
Guigal boraiban szintén szuper meglepetést hozott ez a fajta. A szőlőtermesztésben és a borkészítésben a hagyományok szerepe nem pusztán romantikus vagy nosztalgikus elem: komoly szakmai értéket hordoznak. Ennek itt pozitív oldalát egyértelműen érezhetjük.
Ha erre felé van útunk, egész biztosan nem kerülhetjük el Lyont. Hatalmas kiterjedésű, manapság a multikulturalizmust teljes egészében megvalósító város. Meglehetősen zaklatott és nehézségektől sem mentes történelme hagyott nyomot az itt élőkben, például a gasztronómián belül. A lyoni konyha (cuisine lyonnaise) Franciaország egyik leghíresebb és legelismertebb regionális konyhája, amely Lyon városához és környékéhez kötődik. Gyakran nevezik Franciaország gasztronómiai fővárosának, és jó okkal: évszázadok óta itt találkozik a burgundiai, a savoyai és a dél-francia kulináris hagyomány. Talán az egyik leghagyományosabb értelemben kóstolható francia konyha a lyoni. Nem nevezhető könnyűnek, még átlagosnak sem néhány fogását. Talán Heston Blumenthal középkori lakomákat idéző fogásai juthatnak az eszünkbe, ha sikerül helyet kapnunk például a Le Merciere névre keresztelt étterembe. Valójában a konyha alapjai egyszerű, rusztikus, mégis kiváló minőségű alapanyagok, amikkel ma már nem biztos, hogy amúgy találkoznánk. Hús -és belsőségközpontú fogásaik elrettenthetik a vegánokat és vegetarianusokat. Mindenesetre érdemes alaposan tanulmányozni az összetevőket, mielőtt megrendelünk egy-egy fogást. Magyar XXI. századi gyomor számára talán a híres lyoni kolbász (béllel töltött, sült érdekesség - Andouillette), a véreshurka számos változata és a csuka különféle elkészítés módjai (quenelle de brochet) nem biztos, hogy kellően méltó fogadtatásra találna. Tablier de sapeur – nem más, mint a bundában sütött, azaz rántott pacal, szintén jelenthet nem várt meglepetéseket.

 

A vidék vörösborairól és elsősorban a syrah-ról esett már szó, de a konyháról nem. Nos, a Délvidéken inkább Provence hatása érvényesül, ami érvényes a borokra is. Északon a testes syrah borai mellett gyakran előfordul a gesztenyével töltött gyöngytyúk, bélszín vagy más erőteljesebb ragufélék. A sertéshúsokhoz és az errefelé igen gyakori házias felvágott félékhez jól illenek a könnyebb Crozes-Hermitage borai. A helyi, kecsketejből készült rigotte sajt errefelé szinte természetes kísérője a Condrieu-nek. A szintén kecsketejből készülő saint-marcellin és picodon sajtok hoz kitűnő a völgy két oldala között elhelyezkedő Saint-Péray pezsgője, és száraz fehérbora.
A délvidéki, grenache alapú testes borokhoz gyakran fogyasztanak sült báránycombot kakukkfűvel, vagy nyúlgerincet olívával, sült zöldségekkel (padlizsán).

Egy nagy presztízsű Châteauneuf-du-Pape vagy egy Gigondas már inkább egy híres camargue-i bikapörköltet (gardiane de taureau), vadszárnyast vagy ünnepi alkalmakor szarvasgombát kíván. Bármelyik részén bukkanunk is fel a gyönyörű Rhône-völgynek, érdemes az elmaradhatatlan fogásokból is kóstolni: csiga, galambmell és kacsa. Ezeknél csak két dolog fordul elő gyakrabban az étlapokon: a kezdő kacsamáj terrine és a záró créme brulée. Soha rosszabbat, igaz, ezek nem kizárólag errefelé fordulnak elő. Remek éttermekből viszont nincs hiány. Ampuis, Avignon, Lyon, Chateaneuf-du-Pape tele van jobbnál jobb helyekkel készséges helybeliekkel és kiváló borokkal. Persze mindezt csak egy kiruccanásként ajánlom, mert a mi utunk a magyar borok felé vezet.