Az európai tudomány és kultúra evolúciója úgy alakult, hogy amint a jog, a biológia s azon belül orvostudomány közös nyelve ma is a latin, a gasztronómiáé s a bortechnológiáé a francia. Foie gras, terrine, brunoise, julienne, gratin, tirage, dosage, hogy csak párat említsek hirtelen azon fogalmak közül, melyeket az európai kultúrkörben jellemzően francia szakkifejezéssel illetünk.
Nem véletlen, hogy a falánk, nagyétkű embert, aki szereti degeszre enni magát, franciásan gourmand-nak hívjuk, az ínyencet pedig gourmet-nak. A század elején még dívó francia műveltséget a kommunista évtizedek kilúgozták a magyar köztudatból, közműveltségből, így gyakran megesik, hogy elit helyeken is rosszul ejtik a francia szavakat, s az említett két fogalmat sokan keverik. Ehhez hozzájárul az is, hogy sok gourmand gourmet is egyben, ismeretségi körömből Szőcs Géza író-költő, közéleti notabilitás volt ideáltipikus példa erre, aki miután elfogyasztottunk egy három-három fogásos vacsorát a kilencvenes évek közepén a sajnos rövid ideig funkcionáló, de az akkori éttermek közül kimagasló Palettában, kérdőleg rámnézett, s felvetette, hogy nem rendelnénk esetleg még egy fondue-t is mindennek a tetejébe. Rendeltünk.
A fine diningot úgy szokták számontartani minőségre nem különösen fogékony gourmand-ok, mint az aprócska, szimbolikus adagok sznob monomániáját, de megvan ennek szimmetrikusa is, ismerek olyan gourmet-kat, akik be nem tennék a lábukat egy svédasztalos helyre s akiket a bőségtál fogalmától is hideg ráz, röviden dzsuvaként emlegetik az ilyen produkciókat.
Ezzel együtt létezik kísérlet a kettő összeházasítására, legjellemzőbb példa a felsőkategóriás szállodák vasárnapi brunch-kínálata. Ebben a műfajban a Kempinsky volt hosszú ideig a csúcsélmény számomra, ahol a kétezertízes évek első felében 8500 forintért kínáltak többek között négyféle libamájfogást, prémium sajtokat, osztrigát (azt is korlátlanul, lényegében az egész „beugrót” le lehetett enni osztriga formájában megerőltetés nélkül), sushit, tonhalat, bélszínt, szarvast, s benne volt az árban a többféle korrekt bor és a sörfogyasztás is. Élő jazz szólt, a kiszolgálás maga volt tökély, semmi karótnyeltség, lezser elegancia uralkodott minden fronton.