A magyarság nagyjainak jelentős része hosszú időn keresztül rajongott a francia kultúráért Petőfitől Ady Endrén keresztül Szabó Dezsőig, hogy csak néhányat említsek a hosszú sorból. E nagy rajongás valamennyire alábbhagyott az első világháborút lezáró, avagy le se záró Párizs környéki békeszerződésnek csúfolt békediktátumokat követően, midőn a győztesek elképesztő szűklátókörűséggel húzták meg a határokat, s szabtak ki a legyőzöttekre olyan létfeltételeket, melyek garantálták a következő világégést.
Nem csoda, hogy nemzeti körökben ma inkább kínos a franciákat dicsérni, hiszen nemcsak helyszínt biztosítottak a gyalázatos dokumentumok aláírásához, hanem diplomáciájuk meghatározó módon járult hozzá a történelmi Magyarország tönkretételéhez.
De attól még ami tény, az tény:
e nemzet nemcsak a szabadkőművesség melegágya mindmáig s nemcsak a jakobinus terrort, illetve vele együtt a bolsevik gondolkodást szabadította a világra, hanem egy olyan irodalmat, filozófiát, film- és képzőművészetet s nem utolsósorban gasztronómiát, valamint borkultúrát teremtett meg,
mely nélkül nemcsak az európai, de az egyetemes emberi civilizáció is értelmezhetetlen.
Nem véletlen, hogy a desszertkultúrában is a francia stílushoz nyúltak vissza azok, akik szakítva a Kádár rendszerben kialakult margarinos-festékes-habfixálós borzadállyal „új hullámosként” definiálták magukat és a gasztro-forradalomnak nevezett minőségelvű megújulásnak a képviselői voltak a cukrászatban. (Ezzel nem állítom, hogy a két tábor, az „új hullámosok” és a silányság hagyománya között nincs semmi, hiszen ott vannak még a szívvel-lélekkel dolgozó félamatőrök, a bloggercukrászdák, továbbá a fősodor élvonala, mely a hagyományos süteményeket szakértelemmel készíti el. Mindkét csoport minőségi alapanyagokkal dolgozik.)
Különös, szinte érthetetlen, hogy míg az éttermi vendéglátásban, kávé-, bor- és sörkultúrában az erdélyi nagyvárosok, Kolozsvár, Temesvár, Brassó, Nagyvárad és Nagyszeben beérték vagy esetekben le is hagyták a hasonló nagyságú belsőmagyarországi vidéki városokat, addig a cukrászat világában még mindig óriási a lemaradás.
Az első fecske a tágan értelmezett Erdélyben, ideértve tehát a Bánságot, a Partiumot s a Bányavidéket is, az aradi Lolita volt, s az sem véletlen, hogy tulajdonosa, Brandt Loli a legjobb budapesti alkotóműhelyekben tanulta ki a szakmát.
Viszont az első fecske, amint a szólás is mondja, nem hozott nyarat. Jártamban-keltemben keresem-kutatom az olyan helyeket, mint a debreceni Jardin, a miskolci Desszertem vagy a halásztelki „Édes piros desszertvilág” , hogy ne mindig a „best of the best” kategóriás váci Mihályi desszertszalonra és a Kolonics Zoltán fémjelezte fővárosi Málnára hivatkozzunk. (Melyek etalonértéke és világszintű teljesítménye egyébként kétségbe vonhatatlan.)
Ezzel együtt a már említett Lolitát leszámítva két olyan egységet sikerült felfedezzek az utóbbi években, mely egy ligában játszik az említettekkel. Az egyik a Kolozsvár belvárosban működő „Un dulce de Vlad Muresan” . Még a honlapja is elragadó, formatervezett, könnyed sütiket kínálnak, melyek ízre is hozzák azt a szintet, amit a látvány sugall.
A másik a nagyszebeni Kulpa ahol könnyed, gyümölcs-, mascarpone- és csokoládé-alapú süteményeket kínálnak, a choux-tól (a mi képviselőfánkunk francia unokatestvére) az epres sajttorta-átiraton keresztül créme brullée-s tarte-ig.
Tucatnyi csokibonbont és kétféle trüffelt is készítenek, magas minőségű alapanyagokból, nyáridőben saját fagylaltot kínálnak.
Két süteményt kóstoltam náluk, egy Fingers nevűt, mely csoki- és karamell-mousse-t takart keserűcsoki-burokban, roppanós mogyorós talapzaton,
valamint a Diamant Rouge (vörös gyémánt) fantázianévre hallgatót, ami kakaós keksz-alapon málnaredukció-maggal turbózott tejcsoki-mousse-t jelentett vékony, roppanós, vörösre festett csokiburokban.
Mindkettő kiváló volt, utóbbi esetében a keksz nehezen adta meg magát a villának, talán más alapzaton még jobb lenne ez a kompozíció, viszont így is csúcskategóriásnak számít. Háromféle csokibonbont kóstoltam, egy single origin alapanyagból készült, ganache-töltelékest, egy meggyes keserű-csokisat és egy málnazseléset. Utóbbi töltelékében vissza lehetne fogni egy cseppet a zselatint, de a drazsék jelen formájukban is meggyőzőek (Az említett sütik s a hely fotói elérhetőek étterem-kalauzomnak a Kárpát-medence Intézet által fenntartott honlapján.
Ehhez képest igen kellemes meglepetés volt, amikor hírül vettem, hogy Brandt Loli a nemrégiben újabb egységet nyitott. Arad magyarsága úgy működik, mint egy kistelepülés közössége, némiképp belterjes elittel. Ugyanaz a néhány száz ember jár színházba, könyvbemutatókra, ismeretterjesztő előadások és templomba, ha e körön belül mozdul valami, azt az ember igen hamar megtudja.
A „Bonjour by Lolita” a város szívében, a Templom utca legelején egy Monarchia korabeli épület boltíves földszintjén nyitotta meg kapuit. A dekorációs funkciót is betöltő polcokon speciality kávék, az asztalokon élő virág, a pultban desszertcsodák várják a vevőiket, a háttérben francia kávéházi zene szól.
A fő profil a fagylalt és a csúcsminőségű kávé,
de kínálnak néhány süteményt is, zömmel másféléket, mint az eredeti helyszínen, mely zavartalanul üzemel tovább. Itt choux-t, éclaire-t, kávés és csokis sütiket rendelhetünk, a Barista nevű új kávémousse-os kompozíciót, az új formatervezésű Griotte-ot, valamint profilterolt.
A fagylaltszortiment felöleli a legnépszerűbb regionális gyümölcsöket (eper, málna, cukordinnye), a trópusiakat (citrom, mangó, maracuja), a csonthéjasak közül tartanak pisztáciát, de nem hiányzik a csoki, a vanília s a kókusz sem.
A sütik mellé a kávékon kívül minőségi üdítőket és saját készítésű nedűket fogyaszthatunk, de adnak térítésmentesen csapvizet is.
Tán két hete csak, hogy megnyitott az új egység, de már két ízben is meglátogattuk, s persze nem lévén konkurencia, ide is visszajárunk majd, ugyanúgy, mint az eredeti egységbe, ahová az 2018-as nyitás óta havonta-kéthavonta betérünk.
A kiszolgálás kedves, udvarias. Ottlétünk idején este 9 óra tájban mindvégig sor kígyózott a kasszánál, az új helyszínen ugyanis szabályos rohammal szemben kell helytálljanak a pultosok. A tulajdonos is segítette őket munkájukban, s bizony akadt dolguk mindhármójuknak bőven.
Első alkalommal a fagyikat kóstolgattuk, a passió gyümölcsöset, a yuzu-lime-citrom „cuvée-t”, a kókuszosat és a puncsot. Másodszor az említett Baristára s az aranyozott meggyel dekorált Griotte-ra esett a választásunk. Mind a fagyik, mind a sütemények kiválóak voltak, íz- és állag szempontjából egyaránt.
A Bonjourral négyre nőtt a tágan értelmezett Erdély felsőkategóriás cukrászdáinak száma.
Lassan bár, de talán mozdul valami mifelénk ezen a téren is.
Elérhetőségek:
Bonjour by Lolita
Arad, Templom (jelenlegi román nevén Lucian Blaga) utca 2.
Telefonszám: egyelőre nincs
Honlap: egyelőre nincs, az eredeti helyszín honlapján olvashatunk híreket az új egységről.
