A marihuána sokak szemében ma már nem több egy természetes nyugtatónál: gyógynövényként, rekreációs eszközként, vagy épp „ártalmatlanabb cigiként” él a köztudatban, azonban egy friss nagyléptékű elemzés új megvilágításba helyezte ezt a felfogást – tudatta a Drogkutató Intézet. Mint írták, a Toulouse-i Egyetem kutatói 24 korábbi tanulmány adatait dolgozták fel, összesen közel 200 millió főt lefedve világszerte, akiket 2016 és 2023 között figyeltek meg.
Az eredmény: a marihuánát rendszeresen használók körében 20 százalékkal magasabb volt a stroke kialakulásának kockázata és duplájára nőtt a szív- és érrendszeri betegségekhez köthető halálozások száma, mint azoknál, akik nem éltek a szerrel.
Infarktus és stroke
A DKI leszögezte: a szerzők nem állítják, hogy a marihuána önmagában minden esetben közvetlen kiváltó ok, de a kapcsolat erős. Az eddigi kutatások alapján a cannabis megemelheti a vérnyomást, felgyorsíthatja a szívverést, gyulladást idézhet elő az erek falában, és elősegítheti a vérrögképződést is. Ezek mind olyan folyamatok, amelyek hozzájárulhatnak egy infarktushoz vagy stroke-hoz. Ez különösen érinti az idősebb korosztályt, főleg akinél már korábban kialakult szívbetegség. De nem csak ők a veszélyeztetettek, hanem a fiatalok is, akiknek gyakran sejtésük sincs a lehetséges kockázatokról.
A tanulmány eredményeiben nem tesz különbséget a különféle fogyasztási formák között, tehát nem az elszívott, ehető vagy vaporizált cannabist mondja károsabbnak, de arra rámutat, hogy maga a THC, a marihuána fő pszichoaktív hatóanyaga képes elindítani ezeket a negatív hatásokat a szervezetben.
Szakértők szerint ideje, hogy a marihuánát is a szív- és érrendszeri rizikófaktorok közé sorolják, ugyanúgy, mint a dohányzást vagy a mozgásszegény életmódot.
Egy egyetemi professzor szerint ha megnézzük a cannabis füstjét, a kémiai összetételében nem sokban különbözik a dohányfüsttől, csak nikotin helyett THC-t tartalmaz. Egy másik szakértő hozzátette: az emberek nagy része ma úgy gondolja, hogy a cannabis egy biztonságos, természetes wellness termék, pedig nem az. Semmivel sem biztonságosabb mint a dohány, ami szintén növényi eredetű.
Figyelmeztetni kell a veszélyekre
A tanulmány szerzői nem a kriminalizálást tűzték ki célul, hanem a tájékoztatást és a tudatosság növelését. A legalizálás önmagában nem oldja meg a problémát, ha közben a használók nem tudják, hogy mivel játszanak. Éppen ezért az egyik legfontosabb lépés most az lehet, hogy
a marihuána egészségügyi hatásairól a dohánytermékekhez hasonló módon, egyértelmű és látható figyelmeztetések jelenjenek meg, hogy mindenki tisztában lehessen a választása következményeivel.
Mindezek fényében különösen fontos kiemelni, hogy Magyarország zéró toleranciát alkalmaz a kábítószerekkel szemben. Nem véletlenül: ez a szigorú, de megelőző és védelmező alapállás nem büntetésből, hanem felelősségtudatból született. A mostani kutatás is azt bizonyítja, hogy a marihuána nem ártalmatlan, nem veszélytelen, és nem az egészség szolgálatában áll, hanem olyan súlyos rizikófaktor, amely hosszú távon akár halálhoz is vezethet.
A társadalmat védi a magyar drogpolitika
A magyar szabályozás célja nem más, mint a társadalom egészének védelme, különösen a fiataloké, akik gyakran az ártalmatlanság illúziójának áldozatai. A zéró tolerancia nemcsak a közbiztonság, hanem a közegészség védelmét is szolgálja. A cannabis orvosi és rekreációs legalizálása helyett a megelőzésen, a felvilágosításon és a következetes szabályozáson van a hangsúly, amelyet az új tudományos eredmények alátámasztanak.
Az állam felelőssége, hogy ne engedjen a társadalmi divatok vagy ideológiai nyomás hatásának, amikor emberéletekről, egészségkárosító hatásokról van szó. A marihuána népszerűsége nem mentség, sőt, épp a népszerűsége miatt van szükség szigorúbb tájékoztatásra, szabályozásra és következetes fellépésre.
Magyarország következetes zéró toleranciás politikája tehát nem idejétmúlt szigor, hanem korszerű válasz az egyre szaporodó egészségügyi kockázatokra,
amit a mostanihoz hasonló tudományos bizonyítékok még világosabbá tesznek – írta a DKI.
