Kórház és szociális ellátás: egymásra mutogatnak a minisztériumok, de a konkrétumokat mellőzik

A budapesti belgyógyászati ellátásban kialakult kapacitásproblémákra vonatkozó kérdések jelentős részére nem tudott választ adni a Szociális és Családügyi Minisztérium. A tárca szerint nem ő az adatkezelő, ezért az Országos Kórházi Főigazgatósághoz és a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőhöz irányította a Magyar Nemzetet. Eközben a minisztérium azt közölte: az egészségügyi és szociális ágazatok között ugyan megkezdődtek a szakmai egyeztetések, ám a válaszból nem derül ki, hogy lenne működő közös válságkezelési rendszer, konkrét intézkedési terv vagy határidőkkel és forrásokkal alátámasztott hosszú távú program.

Fotó: Bach Máté

Mindez azért különösen fontos, mert az adatigénylés éppen az egészségügyi és szociális ellátórendszer közötti kapcsolatot vizsgálta. A Magyar Nemzet arra is rákérdezett, hogy 2026-ban milyen dokumentumok készültek a betegutak összehangolására, a kórházakban rekedt, szociális ellátásra váró betegek számának csökkentésére, továbbá milyen határidőket határoztak meg az intézkedések végrehajtására, és rendelkezésre áll-e ezekhez külön költségvetési forrás. A minisztérium válaszából azonban nem rajzolódik ki egy ilyen, konkrét határidőkkel, felelősökkel és forrásokkal meghatározott program.

Több tízezer ember vár férőhelyre

A válaszból közben az is kiderül, hogy a szociális ellátórendszerben önmagában is jelentős a várakozók száma. Az idősek ápolást-gondozást nyújtó otthonaiban és a gondozóházakban országosan 61 999 férőhely áll rendelkezésre, ebből 7803 fővárosi telephelyeken.

Az augusztusi adatok alapján az idősek otthonaiban 45 236, a gondozóházakban pedig további 2834 ember szerepelt a várakozók között. 

Ez összesen több mint 48 ezer várakozót jelent. A minisztérium szerint az átlagos várakozási idő megközelítőleg egy év. A tárca ugyanakkor fontos pontosítást tett: a várólistán szereplők száma nem jelenti automatikusan azt, hogy mindannyian azonnali intézményi elhelyezést igényelnek. Egy részük saját otthonában kíván maradni, mások csak átmenetileg vennék igénybe a szolgáltatást, illetve olyanok is vannak, akik egy későbbi elhelyezési szükségletre készülve kerültek fel a várólistára. Ez a magyarázat azonban nem ad választ arra, hogy a kórházakból ténylegesen hány beteg nem tud távozni a megfelelő szociális férőhely hiányában.

A hidegre sincs központi terv

A probléma azért is különösen érzékeny, mert az ősz előrehaladtával a szociális és egészségügyi ellátórendszerre nehezedő nyomás várhatóan változhat. A Magyar Nemzet ezért azt is megkérdezte, milyen intézkedési tervek, előrejelzések, kockázatelemzések készültek a hidegebb időjárás miatt várhatóan növekvő szociális és egészségügyi ellátási igények kezelésére.

A válasz alapján azonban a hideg időjárásra való felkészülés a települési önkormányzatok és a szolgáltatók feladata és felelőssége.

A minisztérium szerint a szükséges intézkedések meghatározásához ugyanis ismerni kell a helyi sajátosságokat és szükségleteket. A válaszból így nem látszik olyan országos, összehangolt terv, amely világosan meghatározná, hogy egy esetleges nagyobb téli terhelés esetén milyen kapacitások állnak rendelkezésre, hogyan kezelik a kórházakból elbocsátandó, de önálló életvitelre nem képes betegeket, és ki koordinálja az egészségügyi és szociális rendszer közötti átmenetet. Sokkal inkább egy olyan kép rajzolódik ki, miszerint a hajléktalanság problémáját egy az egyben az önkormányzatokra hárítaná a minisztérium.

A 750 betegről nincs minisztériumi adat

A Magyar Nemzet külön rákérdezett arra a sajtóban megjelent információra is, amely szerint Budapesten mintegy 750 belgyógyászati beteg elhelyezése vált problémássá, közülük hozzávetőleg kétszáz hajléktalan emberé. A minisztériumtól azt kértük, közölje, rendelkezik-e a számokat alátámasztó adatokkal vagy dokumentumokkal.

A tárca azonban ezt a kérdést sem válaszolta meg érdemben, mivel indoklásuk szerint nem minősülnek adatkezelőnek.

Így éppen arra a kérdésre nem érkezett minisztériumi válasz, amely a probléma nagyságát számszerűsíthetné: valóban több száz olyan beteg volt-e a fővárosi kórházakban, akinek elhelyezése azért vált problémássá, mert az egészségügyi ellátást követően nem volt hová továbbküldeni.

A minisztérium ugyan azt állítja, hogy a szakmai egyeztetések megkezdődtek, az azonban a válaszból nem látszik, hogy az együttműködés már működő, konkrét eredményeket felmutató rendszerként működne. Éppen ellenkezőleg: az adatokért az egyik érintett tárca más szervekhez irányít, miközben a határterületet jelentő problémákra vonatkozó kérdések esetében nem jelenik meg egy közös, számszerűsíthető helyzetértékelés.

Ugyanígy nem rajzolódik ki a válaszból olyan rövid távú válságkezelési program sem, amely megmutatná, hogy egy hasonló helyzet ismételt kialakulása esetén milyen lépések következnek. A hosszabb távú együttműködésre vonatkozóan pedig a tárca mindössze a szakmai egyeztetések folytatását és a kapacitások összehangolt tervezésének célját említi.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Bach Máté)