Nagy a kötélhúzás a Friedrich István vezette kormány körül, aztán valamelyest lecsendesednek a dühös kritikusok és intrikusok. Ebben szerepet játszhat, hogy a legádázabb ellenfelekről is kitudódnak a hitelességüket aláásó botrányos ügyek.
A polgári kormány egyik legkérlelhetetlenebb bírálójáról, a szociáldemokrata vezető Garami Ernőről találnak egy aktát a külügyminisztériumban, miszerint Kun Béla külügyi népbiztostól százezer koronát vett fel. Az eset abszurditása, hogy a kormány megkeresésére a szociáldemokrata párt válaszol helyette, s egy másik párthoz tartozó személyre hivatkoznak.
Peidl Gyula és Buchinger Manó azt írják: Garami „a hozzá intézett kérdésre azt válaszolta, hogy az ügyben felvilágositással nem szolgálhat, de felkért bennünket, hogy forduljunk Lovászy Márton külügyminiszter urhoz, akivel Budapestről elutazása előtt néhány nappal ismertette a nyugta eredetét.” Lovászy tolmácsolása szerint miután minden külföldi missziót visszautasított, „Kun Béla azt kívánta tőle, hogy vállalja legalább azt, hogy külföldi szocialista mozgalmakról tudósitásokat küld a tanácskormánynak. Garami látván, hogy nem tud másként kijutni, vállalta ezt.” Úgy próbál védekezni, hogy „Svájcba érve ezt az összeget biztos helyen deponálta. Soha hozzá nem nyult és persze soha egy árva sort sem küldött a szovjetkormánynak.”
A másik nagy botrány éppen Lovászy Márton nevéhez fűződik, aki külügyminiszterként hetekig nem volt hajlandó továbbítani a kabinet Kun Béláék letartóztatására és kiadatására vonatkozó jegyzékét az osztrák kormánynak. Az is napvilágra kerül, hogy az augusztus 27-én létrejövő Friedrich-kormányt el nem ismerő, de magát változatlanul külügyminiszternek tartó politikus „a kormány megkérdezése, tudta és beleegyezése nélkül jegyzékeket is intézett az ántánt missziókhoz, amely jegyzékek tartalma a kormány előtt ma is ismeretlen”.
A debreceni Egyetértés a Reggeli Hirekre hivatkozva megírja: „Lovászy azzal okolta meg az osztrák bolsevikiek kiadására vonatkozó megkeresések elküldésének függőben tartását, mert aggályai voltak, hogy vajjon a magyar határon megfelelő karhatalom fogadja-e őket.” A minisztertanács „sürgősen szükségesnek” tartja, „hogy Lovászy Márton a külügyminisztérium vezetésétől végleg visszalépjen”.
A Friedrich-kabinet növekvő elfogadottságához hozzájárulnak az olyan kiszivárgott tervek, mint a román–magyar perszonálunióé. A Dacia hírügynökség azt jelenti az Egyetértés beszámolója szerint Szegedről: „A politikai helyzet a szövetséges hatalmak bizonyos képviselőinek aknamunkája folytán teljesen bizonytalan. […] Magyarország Romániával való egyesülésének eszméje itteni körökben napról-napra népszerűbbé válik. […] Általános meggyőződés, hogy Magyarország csak ezuton menthető meg.” A Deutsche Tagespost vezércikke úgy kommentálja a magyarországi helyzetet: „A magyar nép a monarchia összes népe között a legjobban van a támogatásra rászorulva. A Középeurópában teljesen nyelvrokon nélküli magyar nép hiába néz egy szövetség után.”
A Reggeli Hirek arról tudósít: „arról suttognak az emberek, hogy döntő helyen lehetetlenné akarják tenni a Friedrich-kormányt […] Ezzel szemben a valóság az, hogy a Friedrich-kormány ma is áll.” Majd az olvasható: „A keresztény nemzeti párt tegnap este gróf Teleki Pál (képünkön) elnöklésével naggyülést tartott. Egyhangu lelkesedéssel kimondották, hogy kizárólag csak a Friedrich-kormányt támogatják, mert csak egyedül ez a kormány nyujt feltétlen garanciát arra nézve, hogy Magyarországon nem kezdődik ujra a Károlyi-politika, vagyis nem kezdődik ujra a bolsevizmus. Ezután meghivták a naggyülésre Friedrich István miniszterelnököt. A gyülésre oly órási tömeg jelent meg, hogy a pártkör előtt lévő utcát is megtöltötte. A miniszterelnököt a Keresztény Nemzeti Párt elnöke, gróf Teleki Pál üdvözölte nagyszabásu beszédében.”
Ezenkívül a Függetlenségi és 48-as Párt elnöke, Lovászy a választmányi ülésükön hasztalan akarja a politikai állásfoglalást elhalasztani, a kormányt támogató nyilatkozatot fogadnak el. Úgy döntenek: „A függetlenségi és 48-as párt választmánya pártkérdéssé teszi, hogy a keresztény világnézetet és valláserkölcsi alapot a párt programmja integráns részéül elfogadja és felveszi a legélesebb harcot a nemzetietlen és az Internacionale alapján szerveződő pártok ellen. Kimondja továbbá a párt választmánya azt is, hogy jelenleg, mint a jövőben csakis nemzeti és keresztény valláserkölcsi alapon álló pártokból alakult kormányt támogat a nemzet ujjáépitésének munkájában. […] a Friedrich-kormányt fenntartás nélkül támogatja a választások befejezéséig, amiről az antant hatalmaknak Budapesten müködő misszióit egyidejüleg értesiti.”
A Reggeli Hirek közli: „A kommunista bűnpörökben a vizsgálat nagy aparátussal órási munkát végzett, s nagyrészt be is fejezte már azt. […] a letartóztatottak száma több ezerre rug, csak a budapesti terheltek felülmulják a harmadfélezeret, s azokhoz legalább négyszerannyi letartóztatott egyén számitható vidékről. […] Az eljárást mód nélkül neheziti, hogy ilyen mértékü és tömegü kriminalitáshoz büntető hatóságaink alig vannak berendezve s a rémuralom négy hónapon át fölforgatott mindent a mi törvénykezésünkben.”
