* a print mellett
* a digitális bevételeken, illetve
* az „egyében”, ami a könyvkiadástól kezdve például utazások vagy főzőkurzusok szervezéséig sok mindent takarhat.
Ezzel párhuzamosan egyre jobban integrálják a mesterséges intelligenciát a tartalom-előállításukba, illetve vonják be a saját felületeikre a népszerű egyéni tartalomszolgáltatókat, akikre már csak a kiadók egyhatoda tekint fenyegetésként.
Pedig a nyomtatott sajtó igazán mindent megtett a túléléséért. Ha kellett, leépített, ha kellett, integrált (print és online) szerkesztőséget, valamint a tartalom-előállítási párhuzamosságokat kiszűrő „szinergiákat” hozott létre, fókuszcsoportokon tesztelgette az újabbnál újabb dizájnt és kompaktabb megjelenést, ma már megmosolyogtató módon pedig a nyomtatott lapban piktogramokkal hívta fel a figyelmet a saját bővebb online tartalmaira. (A legfiatalabb „újságolvasó” nemzedék, a Z generáció már nem az első, amely papírmankó nélkül is megtalálja, amit keres.) Nehéz ma vitatkozni azzal, hogy a papírkiadás versenyképtelenné vált a hírek világában, amikor például az idei labdarúgó-világbajnokság döntőjének eredménye – mint Magyarországon – egyetlen másnapi napilapba, még a sportújságba sem fért be, pedig európai időhöz igazították a meccset, a The New York Timesszal pedig már 2015-ben megesett a szégyenek szégyene: első ízben az összes kiadása, így az éjfél után záró New York-i is lekéste az öt órán át, a tizennegyedik játékrészig húzódó amerikai baseballdöntő végét.
Stresszes újságírók
Az okokat régóta sorolja magyarázatként a szakma.
A technológiai fejlődéssel megváltoznak az olvasói szokások a digitális platformok javára, ezzel együtt a hirdetők is elpártolnak, az újságok hír- és véleménymonopóliuma megszűnt.
(A minapi horvátországi tűzvészről a „civil újságíró”, jelen esetben a magyar nyaraló már videót és szöveges posztot tett fel, mielőtt egy riporter észbe kaphatott volna.)
Rossz a nyomtatott lapok demográfiája, a Bildet is idősebb férfiak olvassák. Eközben áruspéldányhoz egyre nehezebb hozzájutni, csökken az értékesítőhelyek száma, a példányszámok bedőlésével a terjesztés egyre gazdaságtalanabb. A hírmédia a politikai megosztottság miatt támadások kereszttüzébe kerül, ezek száma hivatalos német adat szerint egy év alatt hetven százalékkal nőtt, a tizedük erőszakos cselekmény volt újságírókkal szemben.
Az ördögi körnek része, hogy a beszűkülő szakmában egyre túlterheltebb, kapkodó újságírók dolgoznak, akiknek nincs már idejük az időigényesebb témafeldolgozásra.
Az átlagos német újságíró 45 éves diplomás férfi, teljes állásban dolgozik nyomtatott vagy online területen újságnál vagy magazinnál, és gyakran stresszel
– olvasható a német Leibniz Médiakutató Intézet felmérésének összegzésében. Csaknem kétharmaduk lejáratással is szembesült a munkája miatt. Meg persze milyen médiáról is beszélünk a politikai korrektség korában?
A kiadónknál nemcsak a szivárványos zászlót húzták fel, hanem körleveleket küldtek körbe, amelyek szüntelenül hangsúlyozták, hogy a Bild az LMBTQ-mozgalom pártján van. Magánszemélyként támogatom, akinek megsértették a jogait. De újságíróként nem állok mozgalom mellé
– mondta lapunknak egy korábbi interjúban Ralf Schuler berlini újságíró, az Axel Springer konszern zászlóshajója, a Bild korábbi parlamenti irodavezetője.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!