Nagy nehezen kiderült, hogy a már biztosan nem kommunista Magyar Szocialista Párt elnöke, Tóth Bertalan a Kínai Kommunista Párt meghívására elvtársi találkozóra utazott Pekingbe. Ennyit arról, hogy az MSZP mennyire posztkommunista vagy mennyire megújult párt.
A párt elnökét egyébként az Egy övezet, egy út nevű transzregionális együttműködési program részeként megszervezett külpolitikai és gazdasági konferenciára hívták meg, amelyen a házigazdák mellett 16 közép- és kelet-európai ország vett részt. Meghívást kapott a csúcstalálkozóra, sőt a díszvacsorára is, amelyen a meghívott országok vezetői vettek részt.
Az MSZP persze titkolni próbálta a meghívás és a részvétel tényét, legalább két okból.
Egyfelől mert az európai parlamenti választások előtt néhány nappal bizonyára kínos lenne nekik az európai baloldal előtt, hogy régi kommunista kapcsolataikat ápolgatják a kínai testvérpárttal. Ez mégiscsak ciki lenne, hiszen manapság nap mint nap harsognak valamit az európai értékekről, amelyekkel nehezen összeegyeztethetők a kínai kapcsolatok.
Másfelől a szocialisták folyamatosan támadják a kormányt, amiért Kínával egyre szorosabb gazdasági együttműködési formákat épít ki, s ehhez képest ellentmondásosnak látszik, hogy ugyanazokkal a kínai vezetőkkel találkoznak, akikkel a kormány is. Ráadásul az Orbán-kormány nem ideológiai, hanem gazdasági alapon áll kapcsolatban a kínaiakkal, – tehát a kormánnyal tárgyal –, míg a szocialisták a kommunista párttól kapták a meghívást, vagyis az ő meghívásuknak kifejezetten ideológiai-elvtársi töltete van.
A Kínai Kommunista Párt azonban továbbra is vállaltan kommunista párt. És úgy látszik, nem feledi el a hozzá ideológiailag közel álló pártokat és politikusokat, geopolitikai, gazdasági és kereskedelmi érdekek ide vagy oda. Éppen ezért nem sokat mérlegel, hanem meghívja azokat a pártokat, amelyekkel nemcsak pragmatikus, hanem ideológiai alapon is egyetértenek. Ilyennek tartja még mindig a Magyar Szocialista Pártot is, amellyel 2010 előtt, a szocialista kormányzás idején szívélyes viszonyban voltak. Úgy látszik, arra gondolnak, hogy fordulhat a kocka Magyarországon is, és ők az „átmeneti időkben” sem hanyagolhatják el elvtársi nexusaikat.
Mi ebből a tanulság? Az egyik az, hogy szegény szocialistáknál visszaköszön a múlt, ezúttal a Kínai Kommunista Párt személyében. A KKP tükröt tart eléjük, amelyet nem mernek összetörni. Hiába szónokolnak éjjel-nappal az unióban liberális, demokratikus, európai értékekről, azért az autoriter egypártrendszert fenntartó KKP ideológiai-elvtársi meghívását nem utasítják el. „Használják” a múltjukat, amelytől állítólag meg akarnak szabadulni.
Ügyes, nem? Inkább nevetséges.
A másik tanulság – túl a liberális–szocdem–zöld–szocialista–kommunista MSZP-n –, hogy a KKP nem veszítette el ideologikus jellegét; hiába mutatja magát pragmatikus állampártnak, amelynek csak érdekei vannak, azért nem feledkezik meg a régi kommunista kapcsolati hálójáról sem.
És ez tanulságos: mindent még a kínaiaknak se higgyünk el. Kössük az üzleteket, legyünk aktívak a 16+1 együttműködésben, használjuk ki a gazdasági és politikai együttműködésben rejlő előnyöket. De közben itt is – akárcsak minden más nagyhatalommal való kapcsolatunkban – tartsuk szárazon a puskaport is.
Vagy ahogy régen Ronald Reagan mondta: bízzunk, de ellenőrizzünk.
