Riasztóan magas a lemorzsolódás mértéke a felsőoktatásban. Egy tavaly közzétett országos vizsgálat szerint – amelyet a Debreceni Egyetem Felsőoktatási Kutató és Fejlesztő Központja készített – az alapképzésekben a hallgatók negyven, a mesterképzésekben 15 százaléka sikertelenül zárja a tanulmányait, a doktori képzésben pedig a fiatalok ötven százaléka morzsolódik le.
Többek közt ezeken az arányokon is jelentősen javíthat, ha az egyetemeken kompetenciamérést vezetnek be. Mint ismert, ilyen mérés a köznevelésben már a kétezres évek eleje óta működik: az általános iskolák 6. és 8. osztályában, valamint a középiskolák 10. évfolyamán minden évben felmérik a diákok szövegértési képességeit és a matematikai eszköztudását.
A vizsgálat felsőoktatásban történő bevezetését egy 2017-ben indult, 1,9 milliárd forintos forrásból megvalósuló uniós projekt keretein belül készítik elő. Az Oktatási Hivatal (OH) honlapján elérhető dokumentumok szerint jelenleg nemzetközi szakértők bevonásával zajlanak az intézményi egyeztetések, a rendszerszintű bevezetést pedig 2020 őszétől tervezik.
A hallgatóknak kétszer, a képzés elején és végén kell majd számot adniuk a tudásukról
Fotó: Bach Máté
Hogy pontosan milyen kompetenciákat szeretnének feltérképezni, arról egyelőre nem kaptunk tájékoztatást a tárcától. Az előzetes szakmai anyagokból viszont annyit már lehet tudni, hogy várhatóan két számonkérés vár a diákokra: lesz egy mérés a felvételit követően, valamint egy másik a tanulmányok végén.
Mindkét alkalommal két-két általános alapkészséget mérnének, emellett lehetőséget teremtenének egy testre szabható intézményi teszt megírására is, ami az adott képzési területen fontos, szakspecifikus kompetenciákat vizsgálná, bár ez utóbbi valószínűleg csak választható lesz, nem pedig kötelező.
Mivel a felsőoktatásban nehéz lenne egy konkrét időpontban megszervezni a mérést, a tesztet a tervek szerint szabad időpontban, online végezhetnék el a fiatalok, természetesen a megadott határidőig minden érintettnek túl kell esni rajta.
Az OH szakemberei külön kiemelik, hogy csak olyan kompetenciákat érdemes mérni, amelyeknek az eredménye a hallgatók számára is értékes, releváns, hiszen akkor érhető el, hogy a diák maga is érdekelt legyen a teszt kitöltésében, ha az nemcsak egy felesleges pluszteher, hanem számára is támogatást, útmutatást nyújt. A méréshez ezért hallgatói visszajelzés is kapcsolódna.
A tanulmányok sikeres elvégzése szempontjából bizonyára hasznos lesz a diákoknak a kompetenciateszt, hiszen reális képet kapnak magukról: kiderülnek az erősségeik és gyengeségeik, továbbá hogy mennyire volt szerencsés a szakválasztás, valamint az is, hogy ki mennyit fejlődött az egyetemi, főiskolai évek alatt.
Ugyanakkor nagyon fontos mutató ez az intézmények számára is, hiszen a bemeneti mérést követően alakíthatják, fejleszthetik a képzéseiket, és már közvetlenül a felvételi után, az első időszakban azonosítani tudják a lemorzsolódásban veszélyeztetett hallgatói kört, akik számára különböző felzárkóztató órákat hirdethetnek, hogy a rendszerben tartsák őket.
A kimeneti mérésekből pedig az ágazatirányítás is jól látja az egyes intézmények hozzáadott értékét, a hallgatói életutakat, ami intézményi profiltisztítások és országos intézkedések alapját is képezheti. Hogy végül melyik tanévtől, milyen formában és pontosan miről kell majd számot adniuk a diákoknak, arról még várjuk a felsőoktatási irányító innovációs minisztérium válaszait.
