A gerinctörésekért az evolúció felelős

A csigolyatörések miatt gyakran a csontritkulást vádolják, azonban a Case Western Reserve munkatársai szerint az előnytelen változásokért két lábon való járás a felelős.

Az emberszabású majmokhoz viszonyítva az emberi gerinc csigolyái nagyobbak, szivacsosabbak, és a faluk vékonyabb. Ismert, hogy az életkorral párhuzamosan gyakran elvész a csontállomány, ami ezáltal sérülékenyebb lesz a balesetekkel, törésekkel szemben. Azonban majmoknál eleve vastagabb a csontkéreg, így az életkor előrehaladtával is megmarad a megfelelő ellenállóképesség.

Meghan Cotter, a PLoS One oldalain napvilágot látott cikk vezető szerzője szerint az evolúció nagy adaptációs készséggel rendelkezik, azonban ennek néha ára van: jelen esetben a szivacsos szerkezet alkalmasabb a járáshoz, azonban kevésbé ellenálló a csontritkulással szemben. A megállapítás alapjául szolgáló vizsgálat a Clevelandi Történelmi és Természettudományi Múzeum 3000 humán, és 1200 majomcsontvázból álló gyűjteményére terjedt ki. A tudósok gyakran találtak törésre utaló nyomokat az ősemberi csontokon, azonban a majmok gerince épnek tűnt.

A tudósok megállapításaikat számítógépes képalkotó segítségével próbálták alátámasztani: a CT összehasonlította a különböző eredetű csigolyák méretét, alakját, szerkezetét, mechanikai tulajdonságait és ellenállóképességét. A vizsgálat a nyolcadik hátcsigolyát célozta, a kérdéses csontvázak emberből, gorillából, csimpánzból, és orángutánból származtak. A nyolcadik csigolya különösen érintett hely a csontritkulásban szenvedők gerinctörésénél. A kutatók megállapították, hogy hasonlóan az alsó végtag csontjaihoz, az emberi csigolya nagyobb, és szivacsosabb, mely szerkezet jobban megfelel a két lábon való járás során ébredő erők ellensúlyozására. Ezáltal az ízületek és a porckorongok védettebbek. Ezzel szemben a majmok csigolyái rövidebbek, szélesebbek, a szivacsos szövetet vastagabb tömör kéreg veszi körül, ami a fára mászáshoz, és az ujjperceken való járáshoz ideális.

A megállapítás egy igen újszerű álláspont a korábbi kutatások eredményeivel szemben, ahol a nyugati típusú étrendet, és a fizikai aktivitás hiányát vélik a csontritkulás legfőbb okának. Mindazonáltal nem elfeledhető, hogy a környezethez való adaptáció során az ember várható életkora mintegy duplájára nőtt, emiatt hosszabbtávú egészségügyi problémákkal is számolni kell.