A kutatásban olyan emberek vettek részt, akiknek előtte sosem volt klinikailag diagnosztizált érzelmi zavaruk, vagy csak a vizsgálatot közvetlenül megelőző időszakban jelentkeztek első problémáik.
„Összehasonlítottuk a munkahellyel rendelkező, az önhibájukon kívül 25 hétnél rövidebb időtartamra munkanélkülivé vált, illetve a tartósan állástalan embereket” – mondta el Arthur Goldsmith, a Washington Egyetem közgazdaság-professzora. Az eredményeket az Amerikai Pszichológiai Társaság kongresszusán tették közzé.
„Azért összpontosítottunk erre a csoportra, mert aki 55 évesen először találkozik pszichés problémákkal a munkahelye elvesztését követően, az nem a mentális zavarai miatt lett munkanélküli, hanem épp fordítva. Így hozzá tudunk szólni az ok-okozati viszony problematikájához, melyek korábbi, a munkanélküliség és mentálhigiéne kapcsolatát vizsgáló tanulmányok kapcsán merültek fel” – folytatta a kutató.
Goldsmith és munkatársai felfedezték, hogy a mentális problémák kialakulásának kockázata egyforma a dolgozó és a rövid ideig munkanélküli emberek esetében. „Másfelől viszont hosszasabban tétlenségre kárhoztatott társaiknál megháromszorozódott az első, orvosilag is igazolható mentális zavar esélye. A depresszió és az általános szorongás a rossz mentális állapot két legfőbb oka, melyekhez a hosszas munkanélküliség vezethet. Amikor valaki sokáig nem talál munkát, nyilvánvalóan úgy érzi, hogy elveszti létfenntartó képességét, családfenntartó szerepét. Aggódik a jövője miatt” – magyarázta Goldsmith.
A kutatásból az is kiderült, hogy a munkanélküliség pszichés hatása sokkal erőteljesebb a kisebbségek és a magasabban képzett emberek között. A kisebbségek tagjai jobban félnek attól, hogy etnikai hovatartozásuk miatt diszkriminálják őket. „A képzett emberek általában úgy gondolják, ők maguk irányítják a saját életüket, és hajlamosak saját magukat hibáztatni. Ez sajnos nagyon rosszat tesz az érzelmi életüknek” – mondta Goldsmith. Ez az anyag egyelőre előzetes kutatás, mert nem jelent még meg lektorált orvosi folyóiratban.
