Kombinált kezelés a szívelégtelen betegeknek

A Journal of the American Heart Association szaklapban közzétett, a Kaliforniai Egyetem vezetésével készült kutatás szerint az elsődlegesen ajánlott szívelégtelenség elleni kezelések kombinált alkalmazása két év alatt akár 90 százalékkal is növelheti a túlélés esélyét.

Bár az Amerikai Szív Társaság és az Amerikai Kardiológus Kollégium is javasol bizonyos terápiákat a szívelégtelenség kezelésére országos ajánlásaiban, ez a kutatás elsőként vizsgálta az egyes kezelések kombinált alkalmazásának hatását a túlélésre valós, klinikai környezetben.

”Az esély növekvő és felhalmozódó javulását mutattuk ki a kétéves túlélési arány tekintetében, amikor minden egyes ajánlott terápiát végrehajtottak a betegeken” – számolt be a tanulmány vezetője, Dr. Gregg Fonarow.

A kutatáshoz az IMPROVE HF nevű adatbázist használták fel, amely 167 kardiológiai klinika betegeinek adatait tartalmazza. A kutatócsoport 1376 olyan beteget vizsgált, akik 24 hónapon belül meghaltak, és adataikat 2752 kontroll alannyal hasonlította össze, akik túlélték a 24 hónapot. A vizsgált hét ajánlott terápia a következő volt:

Három fajta szívelégtelenség elleni gyógyszer – bétablokkolók, aldoszteron-antagonisták, valamint angiotenzin-konvertáló enzim gátlók illetve angiotenzin-receptor gátlók.
Szív reszinkronizáció.
Véralvadásgátló kezelés pitvarfibrilláció ellen, amely a szívritmuszavarban szenvedő betegekben gátolja a vérrögképződés.
Beültethető kardioverter defibrillátor, amely áramütést ad, ha potenciálisan halálos szívritmus rendellenesség következik be.
A szívelégtelenségben szenvedő betegek felvilágosítása.
A kutatók kimutatták, hogy az egyes kezelések hozzáadásával drámai mértékben nőtt a túlélés valószínűsége. A kétéves túlélés csak bétablokkoló felírása esetén 39 százalék volt, és a többi terápia hozzáadásával ez az arány 81-90 százalékra ugrott.

A kutatásból az is kiderült, hogy a terápiák az aldoszteron-antagonisták kivételével önmagukban alkalmazva is növelik a túlélés valószínűségét. Kimutatták azonban, hogy a túlélésre gyakorolt jótékony hatás változatlan maradt, miután a beteg 4-5 kezelést egymás után megkapott.