A kutatók egy kísérlet során 138 különféle nemű fehér diákot kértek fel arra, hogy segítsenek eldönteni, mi módon osszák szét a támogatásra szánt pénzösszeget négy csoport – nevezetesen afroamerikaiak, latin-amerikaiak, arab-amerikaiak és fehérek – között. Mielőtt azonban behívták őket, valamennyiüknek várakozniuk kellett egy szobában, ahol a hátterében zene szólt. A diákok természetesen nem tudták, hogy ez már a kísérlet része, hiszen a kutatók valójában éppen arra voltak kíváncsiak, mi módon befolyásolja őket későbbi döntéshozatalukban a különféle zenék hallgatása.
Az eredmények alapján kiderült, hogy akik a várakozás során Bruce Springsteen vagy a White Stripes zenéjét hallgatták, jóval előzékenyebbek voltak a fehér diákokkal kapcsolatban, a pénz 35 százalékát ugyanis köztük osztották szét, a maradékot pedig nagyjából egyenlően a többi három csoport között. Ugyanakkor akik olyan elődadóktól hallgattak slágereket, mint Gwen Stefani, Akon vagy Fergie, a pénzt szinte egyenlően osztották szét a négy etnikum között. A legelfogultabbak azok a diákok voltak, akik valamilyen radikális fehér együttes – például a Prussian Blue, a Skrewdriver vagy a Bound for Glory – zenéjét hallgatták, ők szinte célzottan fosztották meg a támogatástól afroamerikai vagy arab társaikat, a pénz 40 százalékát a fehéreknek adták.
Heather LaMarre, a Minnesotai Egyetem újságírással és tömegkommunikációval foglalkozó docense a jelenséget azzal magyarázta, hogy mivel a rockzene a köztudatban Amerika fehér lakosságához kapcsolódik, azok a fehérek, akik ilyen zenét hallgatnak, automatikusan a saját fajtájukkal azonosulnak. Silvia Knobloch-Westerwick ehhez hozzátette, hogy a zenének hatalmas befolyásoló ereje van a gondolatainkra és cselekedeteinkre, jóval nagyobb, mint gondolnánk. A zene ugyanis megerősíti a saját csoportunk felé táplált pozitív előítéleteinket, és néha a mások felé érzett negatívakat is.
origo.hu
„Én adtam életet a kisfiunknak, de a férjem mentette meg”
