Új módszer az emlőrákos betegek kezelésében

Az orvosok olyan új módszert fejlesztettek ki, amellyel meghatározhatják, mely emlőrákos betegek tapasztalhatnak életveszélyes mellékhatásokat a kemoterápia során. Eredményeik biztonságosabb, személyre szabott kezeléshez vezethetnek.

A több mint 1100 emlőrákos beteg részvételével készült kutatás azt mutatta, hogy a betegek 17 százaléka szorult kórházi ellátásra életveszélyes fertőzés miatt, ami a három leggyakrabban alkalmazott gyógyszerrel végzett kemoterápia következtében jelentkezett. Az is kiderült azonban, hogy a résztvevő nők 15 százaléka rendelkezett egy génvariánssal, amely a legsúlyosabb mellékhatásokkal hozható összefüggésbe.

A Bécsben megrendezett Európai Emlőrák Konferencián közzétett kutatás vezetője, Dr. Christof Vulsteke, a Leuveni Katolikus Egyetem munkatársa szerint az eredmény jelentős előrelépés a személyre szabottabb gyógyszeres kezelések kifejlesztése felé. A szakértő elmondta, sikerült kimutatni egy genetikai variánst, amely összefüggésben áll a kemoterápia mellékhatásaival. E gén vizsgálata a kemoterápia megkezdése előtt lehetővé teszi az orvosok számára, hogy növekedési faktorral erősítsék a páciens immunrendszerét, megváltoztassák a dózist, vagy olyan kemoterápiás kezelést írjanak elő számára, amely jobban megfelel a betegnek. E lehetőségek kombinációja is elképzelhető.

Dr. Vulsteke azt reméli, hogy a génvariáns szűrővizsgálata három-négy év múlva elérhetővé válik a betegek számára.

A kutatás során 1089 emlőrákos beteg vérmintájából származó DNS-t vizsgáltak, akiket 2000 és 2010 között fluorouracil, epirubicin és cyclophosphamide kemoterápiás gyógyszerekkel kezeltek. Az egyes betegekben a három gyógyszer anyagcseréjében fontos szerepet játszó gének variabilitását vetették össze a tapasztalt mellékhatásokkal. A betegek 15 százalékában az egyik génvariáns jelentősnek bizonyult.

Dr. Vulsteke szerint a kutatás még egy lépéssel közelebb hozta a személyre szabott, minimális mellékhatással járó kemoterápia kifejlesztésének lehetőségét.