”Számos állatkísérletet végeztek mind az akut, mind a krónikus stressz prefrontális kéregre gyakorolt hatásával kapcsolatban. Ez az agyi terület vesz részt a komplex kognitív képességek kialakításában, mint amilyen a fontos információk gyors felidézése és felhasználása” - mondta el Jamie Hanson, az egyetem pszichológia szakos hallgatója. ”Most hasonló összefüggést fedeztünk fel az embereknél is, és kiderült, hogy minél több a stressz, annál több probléma jelentkezik bizonyos kognitív folyamatok esetében.”
Azok a gyerekek, akik intenzív és hosszú ideig tartó stresszt éltek át, gyengébben teljesítettek az úgynevezett térbeli munkamemória-teszteken. Több gondjuk akadt a rövid idejű memória navigációs feladataiban, például megtalálni valamit sorba rendezett dobozokban. Az eredményeket a Journal of Neuroscience tette közzé. Az agyi képalkotó vizsgálatok kimutatták, hogy a térbeli munkamemóriában kulcsfontosságú, a prefrontális kéregben található elülső cinguláris rész nem nő akkorára a stresszes gyerekeknél, mint társaiknál.
”Ezek csak hajszálnyi különbségek, de nagyon fontos kognitív képességekhez kapcsolódnak.” - jegyezte meg Hanson. Az elváltozások azonban talán nem végérvényesek. ”Nem akarjuk kétségbe vonni, hogy a stressz véglegesen károsítja az agyat. Nem tudjuk, hogy egyáltalán érinti-e a működését, és ha igen, miként. Csak rövid bepillantást nyerhettünk a folyamatba, hiszen személyenként csak egy vizsgálat történt. Így nem lehetünk biztosak abban, hogy ez csak késlekedést okoz a fejlődésben, vagy az eltérés később is megmarad. Az előbbi is lehetséges, hiszen az agy nagyon rugalmas, így a stresszt átélt gyerekek később akár be is hozhatják a lemaradást.”
A stressz mértékét interjúk útján határozták meg, a 9-14 éves gyerekek és szüleik kikérdezésével. Az enyhétől a súlyosig összegyűjtötték az eseményeket. ”Egy bizonyos stresszfajta helyett egy egész sor élményt igyekeztünk megvizsgálni. A lehető legtöbbet akartuk megtudni, hogy megállapíthassuk, mekkora kihívást jelent a fejlődő gyermeki szervezet számára egy-egy esemény.”
A kutatók a fehér- és szürkeállományban egyaránt találtak változásokat. ”A fehérállomány az agy hosszú távú kapcsolataiért felel, összeköti annak különálló részeit, hogy az információ áramolhasson bennük. A szürkeállomány pedig biztosítja a folyamatok menetét a fehérállományban keringő információ felhasználásával” - magyarázta Hanson. A fejlődés korai szakaszában a szürkeállomány biztosítani látszik a rugalmasságot, így a gyerekek többféle különböző tevékenységben tudnak részt venni. Később azonban a szürkeállomány elvékonyodik, a pubertást követően összeesik, míg a fehérállomány egyre növekszik. ”A szürke-és fehérállományból is kevesebbet láttunk azoknál, akik sokat stresszeltek. A különféle szövetekre gyakorolt hatást szeretnénk hosszú távon vizsgálni. Ha megértjük ezen területek változásait, akkor láthatjuk majd, hogy csak késik a fejlődés, vagy tartósabb zavart okoz” - foglalta össze a kutató.
