Fejfájást okoznak a 3D-s filmek

Az Avatár, A leleményes Hugo, és a hozzájuk hasonló háromdimenziós filmek nem csupán fantasztikus látványt és izgalmakat okoznak a nézőknek, de sokan arra panaszkodnak, hogy a térbeli mozgás miatt megfájdul a fejük és rosszul érzik magukat.

Egy új tanulmány megállapította, hogy a fiatal nézők, akik közelebb ülnek a vetítővászonhoz, vagy a képernyőhöz, általában nagyobb arányban tapasztalnak émelygést, homályos látást és hasonló tüneteket, mint az idősebb felnőttek, miközben belemerülnek háromdimenziós látványba.

A hollywoodi filmgyárak már az 1950-es években is forgattak háromdimenziós filmeket, de a technikai fejlődés következtében csak mostanra vált igazán népszerűvé és elterjedté ez a fajta szórakozás. ”A 3D filmek csak addig nyújtanak egyedülálló élményt, amíg nem kezdjük magunkat rosszul érezni. A rövid ideig tartó, ideiglenes hatású tünetek általában a látási zavarokhoz és a mozgásból származó rosszulléthez köthetők, és könnyen minimalizálhatók, vagy akár teljesen meg is szüntethetők, ha a moziban nem ülünk túl közel a vászonhoz, illetve a lakásban hátrébb húzzuk a széket a képernyőtől. Ezzel ugyanis növeljük a látóterünket” – mondta Shun-Nan Yang, a Forest Grove-i Pacific Egyetem Szemészeti Iskolájának tudományos munkatársa, a tanulmány szerzője.

Az Intel vállalat által finanszírozott új tanulmányhoz a kutatók összesen 203 tizenéves és felnőtt résztvevőnek vetítették le a 2003-ban készült Derült égből fasírt című animációs filmet egy 140 centiméter átmérőjű LCD televízión. A résztvevők egyik csoportja hagyományos 2 dimenziós verzióban látta a filmet, míg a másik csoport tagjai a 3 dimenziós változatot nézték meg. A nézők különböző távolságokra ültek a televíziótól, illetve eltérő szögből láttak rá a képernyőre, majd megkérdezték őket, hogy korábban milyen tüneteket tapasztaltak 3D filmek közben és hogy érezték magukat a film megtekintése előtt és után.

Az eredményekből kiderült, hogy a kétdimenziós filmet nézők 12 százaléka panaszkodott különféle enyhe, de kellemtelen tünetekre, míg a háromdimenziós változat nézői között 20 százalékos volt ez az arány. A 3D film nézői jóval nagyobb arányban számoltak be szemfájdalomról, homályos látásról, kettős látásról, szédülésről, illetve dezorientációról. A kutatók továbbá azt is megállapították, hogy a 24-34 év közötti fiatal felnőttek jóval érzékenyebben reagáltak a 3 dimenziós filmekre, mint az idősebb korosztály. A legsúlyosabb tünetnek a fejfájás, illetve az émelygés számított, továbbá a szimptómák többnyire 15 perccel a film vége után jelentkeztek, és másnapra teljesen el is múltak, számolt be az eredményekről Yang.

A tanulmány teljes terjedelmében az Optometry and Vision Science című szemészeti szakfolyóirat júliusi számában jelent meg.