”Agyunk egész életünk során változik, ám tinédzserkorban ugrásszerű fejlődés megy végbe” – mondta Dr. Sara Johnson, az egyesült államokbeli Johns Hopkins Egyetem munkatársa, aki Clea McNeely és Jayne Blanchard e témában íródott könyvét szemlézte idegtani szempontból. Bár ezután sem nyílik rá lehetőség, hogy ”belelássunk” a tizenévesek fejébe, közelebb kerültünk agyműködésük megértéséhez.
Új gondolkodási készségek
A tini agy méretének változása miatt nő a benne található sejtösszeköttetések száma, ami növeli a műveletvégzési hatékonyságot. A kamaszok számolási és döntéshozatali képességei fejlődésnek indulnak – olyannyira, hogy megközelítik a felnőttkori szintet. ”A jó döntésekhez azonban megfelelő mennyiségű információ birtoklása szükséges” – hívta föl a figyelmet Johnson az oktatás fontosságára.
A frissen kibontakozó döntéshozatali készséget azonban beárnyékolja, hogy az érzelmek túlzott hatással vannak rá, mivel a serdülők agya jobban ”megbízik” a limbikus, határkérgi rendszerben, mint a racionális elülső részekben. ”Ez a kettősség roppant zavaró lehet a szülők számára, hiszen egyszer egy érett, máskor egy éretlen személyiséggel van dolguk” – tette hozzá a szakértő.
Erősebb érzelmek
”A pubertás óriási változások kezdetét jelenti a limbikus rendszerben” – állapította meg Dr. Johnson. Az agy ezen régiója nemcsak a szívműködést és a vércukorszintet szabályozza, de az emlékek, illetve az érzelmek formálásában is kiemelkedő jelentőségű.
Az amygdala nevű, mandula formájú neuroncsoportot tartják felelősnek az érzelmi reakciókért. Ennek fejlődése a hormonális változásokkal együtt a harag, a félelem, az agresszió, az izgatottság és a szexuális vonzalom addig nem tapasztalt szintjeit teszi átélhetővé. ”A szülőknek óvatosnak kell lenniük, mivel a kiabálás és a könnyek talán csak arról árulkodnak, hogy a serdülő csemete félreértette a mondandójukat” – figyelmeztetett Sheryl Feinstein, aki nevelési tanácsokkal kiegészített könyvet írt korábban a tini agy rejtelmeiről.
Kortárs nyomás
Korábbi tanulmányok szerint a gondolkodási folyamatok absztrakttá válásával növekszik a közösségi megfelelési kényszer. Az énhatárok meghúzása még kezdeti szakaszban jár a felnőttkor küszöbén, ami azt eredményezi, hogy a tinédzserek még fokozott kockázatot is hajlamosak vállalni társaik elfogadásának és tiszteletének megnyeréséért. A barátok nyomása ugyanakkor hasznos is egyben, mivel hosszú távon a tárgyalási és a kompromisszumkészség, valamint a közös tervezési képesség fejlődéséhez vezet.
Kockázatfelmérés
”A fékrendszer csak valamivel a gázpedál után élesedik a tizenévesek agyában” – jegyezte meg Dr. Johnson. A kamaszoknak több kockázat kell az izgalomérzethez, mint a felnőtteknek. Ezért fordul elő, hogy bizonyos esetben hajmeresztő dolgokra vállalkoznak. Az alkohol, a drog és a cigaretta kipróbálása, illetve balesetveszélyes helyzetek keresése elsősorban a 17 éven aluliakra jellemző, mert az ő mérlegelési képességeik még gyengébbek.
”A tini kornak megvan a maga sérülékenysége, amelyen a megfontolt szülői korlátozás segíthet. Ez a nevelő munka egyik legfontosabb része!” – tette hozzá a Johns Hopkins Egyetem docense.
”Én vagyok a világ közepe”
A gyakran ”kötődéshormonként” említett oxitocin fokozott termelése a serdülő évek során fokozott öntudatot eredményez. A tinédzserek gyakran érzik úgy, hogy mindenki őket figyeli, s ez az illúzió 15 éves kor tájékán tetőzik. Miközben a gyerekek ilyenkor látszólag énközpontúvá válnak, egyre érzékenyebbek lesznek a külvilág jelzéseire is. ”Látják a világot, s benne saját magukat. Próbálják benne fölfedezni a helyüket” – fogalmazott Dr. Johnson, aki szerint az időszak legfontosabb kérdései, hogy a tini milyen ember akar lenni, valamint milyen világban szeretne élni.
Amíg a kamaszok agya nem fejlődik ki teljesen, meglehetősen egyoldalú válaszok születhetnek ezekre. ”A felnőtt családtagok feladata inkább e kérdések minél pontosabb körüljárása a direkt válaszadás helyett” – állapította meg Sheryl Feinstein.
