Hogy rögtön egy példával kezdjük, Usain Bolt, aki jelenleg a világ leggyorsabb futója, ”csupán” 37,6 km/h sebességgel képes száguldani, míg egy gepárd eléri az óránkénti 102,9 km-t is, de még egyes antilopfajok is beelőznek a maguk 88,5 km per órás sebességükkel. Hiába menekülne a leggyorsabb futó egy strucc elől is, amely köztudottan a világ leggyorsabb futómadara a maga 64,37 km/h-jával, sőt egy agár (69,2 km/h) vagy egy versenyló (88,5 km/h) ellen sem lenne sok esélye.
De vegyük az erőnlétet. Vajon versenyre kelhetne bármelyik súlyemelőnk egy afrikai elefánttal, amely ormányával akár 300 kg-ot is képes megemelni, és 820 kg súlyt is el tud szállítani magán? Vagy egy gorillával, amely 900 kg-t is elbír, de akár csak egy grizzlymedvével, amelynek meg sem kottyan egy 453,6 kg-os tárgyat arrébb raknia.
Amint azt Craig Sharp, a londoni Brunel Egyetem Sportorvosi és Emberi Teljesítőképesség Központjának munkatársa elmagyarázta, az ember számos olyan tulajdonsággal rendelkezik - például a hosszú lábak, a rövid lábujjak, a boltozatos lábfej vagy az elegendő ”üzemanyag” raktározásának képessége -, melyek segítségére vannak a hosszútávfutás során, ám a leghíresebb maratoni futók is bajban lennének, ha egy tevével vagy egy szibériai huskyval kellene megküzdeniük. Előbbi több mint 18 órán át képes tartani a 16,09 km per órás sebességét, utóbbi pedig egy 2011-es rekord szerint nyolc napon, 19 órán és 47 percen át futott, miközben átlagosan 183,5 km/h-val haladt.
Távolugrás tekintetében az emberek között jelenleg 8,83 méter a rekord, ám egy vörös kenguru könnyedén megugorja a 12,8 méteres távolságot is, sőt magasugrásban is ránk ver, hiszen a 2,44 méteres rekorddal szemben, ő 3,05 méter magasra is felszökken, ha kell.
Egy valami azonban biztos, nincs egyetlen olyan állatfaj sem, amely annyira sokoldalúan lenne tehetséges, mint az ember, amire nagyszerű példákat láthatunk a napokban folyó 2012-es Londoni Olimpiai Játékokon is.
