A brit Lincoln Egyetem szakértői 72 adás alapos megfigyelése után következtettek a szereplők viselkedésmintáira. Arra jutottak, hogy a versenyzők sokkal kisebb eséllyel nevezik meg leggyengébb láncszemként stúdióbeli szomszédjukat, mint a többi társukat. Az egymáshoz közel elhelyezkedők így kimondatlanul is egyfajta csapatot alkotnak.
Az eredményeket a nemzetközi magatartástudományi szervezet (Society for the Advancement of Behavioural Economics) konferenciáján ismertették, Spanyolországban. A felmérést vezető Dr. Paul Goddard szerint a televíziós vetélkedők ideális terepet biztosítanak a közösségi viselkedés tanulmányozására. A kutatócsoport elemezte az első forduló utáni kiszavazási folyamatot, összehasonlítva a várt és a valós voksokat. Amennyiben a játékosok nem határoztak meg maguk közül egyértelműen gyenge láncszemet, a mellettük álló védelme lépett elő legfontosabb szemponttá.
Ez az egyesült államokbeli Dr. Stanley Milgram 1960-as években mért adatait erősíti meg. A Yale Egyetem pszichológusa arra jutott, hogy a vizsgálati alanyok jobban vonakodtak velük egy helyiségben lévő társaik elektrosokkal történő megbüntetésétől, mint a másik szobában elhelyezkedőkétől.
A leggyengébb láncszem című vetélkedő esetében természetesen szó sincs ilyen drasztikus módszerről. ”A résztvevőknek körről körre dönteniük kell arról, ki a legrosszabb közülük. Megítélésük két információforráson alapul. Az egyik maga a játékmenet, hiszen ha valaki minden kérdésre rosszul válaszol, egyértelmű a gyengesége. Amikor azonban nincs feltűnően inkompetens játékos, vagy akár egyszerre több lehetőség is fölmerül, a versenyzők kénytelenek a saját ítélőképességükre hagyatkozni. Itt jutnak szerephez a társas viszonyok” - összegezte Dr. Goddard.”Egyértelmű bizonyítékot találtunk rá, hogy a térbeli elhelyezkedés befolyásolja a játékosok egymásról alkotott képét. A ”szomszédkerülő effektus” nyomán elkerülték a mellettük álló negatív színben történő feltüntetését.”
Michael Guttridge, a Brit Pszichológiai Társaság nevében úgy nyilatkozott, hogy a résztvevők valóban hajlamosak lehetnek a mellettük állók felé csapattársi érzéseket táplálni, míg a távolabb lévő egyéneket egy másik csoport tagjaiként képzelik el. ”Erősebbnek tűnhet az, akinek mindkét oldalán állnak, mint aki mellett két üres hely tátong. Ez a gyerekkori csapatjátékok során is megmutatkozik” - egészítette ki a legfrissebb tudományos eredményt.
Dr. Goddard úgy véli, hogy a fejlemények akár az üzleti életben is kamatoztathatóak, hiszen korántsem mindegy, miként helyezkednek el a résztvevők egy-egy megbeszélésen vagy konferencián.
