Az orvos-beteg kapcsolat a bizalmon és az empátián alapul, nem csupán a páciens kezelésén. A professzor kutatásaiból ugyanis kiderült, hogy az empátia valóban megváltoztatja az agy stresszre adott válaszát, ami közvetetten növeli a fájdalomküszöböt.
Korábbi kutatások már kimutatták, hogy azoknak az orvosoknak, akik figyelmesen végighallgatják betegeiket és együttérzőbbek velük, jobb kedvűek a pácienseik és a betegségeik kimenetele is kedvezőbben alakul. A kiváltó mechanizmus azonban mind ez idáig ismeretlen volt. „Ez az első kutatás, amely a páciensközpontú kapcsolatot neurobiológiai nézőpontból vizsgálta meg” – magyarázta Sarinopoulos.
A kutatáshoz a betegeket véletlenszerűen két típusú megbeszélésre küldték az orvosukhoz, akiken azután MRI-vizsgálatot végeztek. A betegközpontú beszélgetés során az orvosokat arra kérték, hogy nyitott kérdéseket tegyenek fel a betegeknek, akik így szabadon beszélhettek akár családjukról vagy munkájukról is. A másik fajta beszélgetés során azonban csak bizonyos kérdésekre válaszolhattak, amelyek például a kórtörténetükkel volt szoros összefüggésben. Az MRI-vizsgálat alatt a betegeknek kezelőorvosuk fotóját mutatták, miközben enyhe tűszúráshoz hasonló áramütést kaptak. Azoknál a betegeknél, akik a betegközpontú konzultációban vettek részt, kisebb agyi aktivitást mutattak ki az úgynevezett elülső inzulában, ami a fájdalom érzékelésével van összefüggésben. Ez a terület a tényleges érzékelés előtt már érezteti velünk a ránk váró fájdalmat.
A kutatók szerint még további vizsgálatokra van szükség, hogy megértsék a mechanizmus pontos működését.
