Az Egyesült Államok-beli Northwestern Egyetem szakemberei nemrégiben arról számoltak be a Journal of Neuroscience című lap hasábjain, hogy megtalálták azt a biológiai mechanizmust, ami látszólag fontos szerepet játszik az olvasás folyamatában. Amint azt Nina Kraus, a neurobiológia, a pszichológia és a kommunikáció tudományainak professzora elmondta, munkatársaival egy szisztematikus kapcsolatra bukkantak az olvasási képesség és az agy azon területe között, amely a hangokat dekódolja.
A vizsgálat során a szakemberek száz iskolás gyereknél rögzítették a beszédhangokra való reakcióként leadott automatikus agyhullámokat, és megállapították, hogy a legjobb olvasók kódolták a legkövetkezetesebben a hangokat, miközben a legrosszabbul olvasók a legegyenetlenebbül. A feltételezések alapján, az agy hangra leadott válaszai akkor stabilizálódnak, amikor a gyerek megtanulja a hangokat összekapcsolni a jelentéseikkel. Szerencsére mindezen lehet változtatni, korábbi kutatások ugyanis kimutatták, hogy a rosszul olvasók agyhullámainak esetében tapasztalt következetlenség gyakorlással kijavítható. Az olvasási nehézséggel küzdő gyerekek egy éven át egy olyan eszközt hordtak magukon, mellyel a tanár hangja közvetlenül a fülükbe jutott, így az egy év leteltével nem csupán az olvasási készségük javult, hanem agyuk is következetesebben dekódolta a beszédhangokat, különösen a mássalhangzókat.
Kraus elmondta, hogy az olvasás mögött álló biológiai folyamat megértése nagyban segíti a szakembereket abban, hogy feltérképezzék, mi okoz gondot a gyerekeknek az olvasás megtanulása során, és hogyan lehet leküzdeni ezeket az akadályokat.
