A Notre Dame Egyetem szociológusa, Elizabeth McClintock a Biodemography and Social Biology szakfolyóiratban megjelent tanulmányában a fizikai szépség hatásait vizsgálja a fiatal felnőttek párválasztásában (a partnerek számát, kapcsolati állapotukat). Az eredmények nemi eltérést mutatnak az eddig ismert preferenciákat illetően.
Párválasztás = kereskedelem?
A párválasztást gyakran hasonlítják a kereskedelemhez, ahol a személyek kimondva, kimondatlanul becserélik saját „vagyonukat” a partnerük vagyonáért. McClintock kutatása azt mutatja, hogy amint a szép külsőt be lehet cserélni státuszra és anyagiakra, úgy a vonzerőt az elköteleződésre és a szexuális tevékenység kontrolljára is lehet váltani. A kutató a következő nemenkénti eltéréseket mutatta ki:
McClintock egy másik, nemrégiben készített, de egyelőre nem publikált kutatásában a „trófeafeleség” sztereotípiáját is megkérdőjelezi, vagyis azt, hogy a nők beáldozzák szépségüket a vagyonért. A kutató szerint a témában készült korábbi kutatások két fontos tényezőt figyelmen kívül hagytak.
Először is azt, hogy a magasabb státuszú embereket általában fizikailag vonzóbbnak tartják, valószínűleg azért, mert anyagilag az ápoltság magasabb szintjét is megengedhetik maguknak. Másodszor, a párválasztásban a legnagyobb erő a hasonlóság: iskolázottságban, fajban, vallásban és fizikai vonzerőben is. McClintock kutatása azt mutatja, hogy ha ezt a két tényezőt számításba vesszük, nem jellemző a nőkre általánosságban az, hogy a szépségüket pénzre váltanák.