Erőszakos alvajárás

Az alvajárás néven ismert rendellenesség nem „nőhető ki” minden esetben, és akik felnőttkorban is küszködnek vele, 58 százalékkal nagyobb eséllyel tesznek kárt magukban vagy társukban.

„A napközbeni álmosság gyakori az alvajáró felnőtteknél” – mondta vizsgálatot irányító Dr. Yves Dauvilliers, a francia Gui-de-Chauliac Kórház alváslaboratóriumának vezetője. A nyilvánvaló következményen kívül azonban fennáll a depresszió, az idegesség és a rosszabb életminőség veszélye is.

Az alvajárókat vagy partnerüket sújtó sérülések az esetek 17 százalékában fordulnak elő. „Vannak, akik kiugranak az ablakon, míg mások háztetőn járkálnak. Olyan is akadnak, akik lépcsőzni próbálnak, de elesnek, és eltörik a lábukat” – sorolta a lehetséges következményeket dr. Dauvilliers, akinek tanulmánya a Sleep szakfolyóirat márciusi számában jelent meg.

A vizsgálatba száz olyan pácienst vontak be, akik önként jelentkeztek a klinikán. Koruk átlagosan 30 év volt. Egy éjszakán át megfigyelték alvás közben tanúsított viselkedésüket, illetve kérdőívet töltettek ki velük az alvásra, a fáradtságra, az idegességre, a depresszióra és az életminőségre vonatkozóan. A pácienseknek be kellett számolniuk arról, hogy tudnak-e olyan konkrét tényezőt, ami kiváltja náluk a rendellenességet – ilyen lehet a stressz, az erős érzelmi hatás, az alkohol vagy az intenzív esti testmozgás. A kutatók száz egészséges személyt is megkérdeztek ugyanezekről, s összehasonlították az eredményeket.

Az alvajárók csaknem 23 százaléka minden éjjel, 43,5 százalékuk pedig hetente tapasztalta a rendellenességet. Az első alkalom jelentkezésekor életkoruk középértéke 9 év volt. Több mint felüknél a családban is előfordult ilyesmi. Az egészségesekkel összehasonlítva nagyobb arányban számoltak be nap közbeni álmosságról, fáradtságról, álmatlanságról, túlzott feszültségről és depresszióról, valamint életminőségüket gyengébbnek ítélték meg. Az álmukban erőszakossá váló alvajáróknak legalább egy esetben gyógyszeres kezelésre volt szükségük. A kutatók úgy definiálták az erőszakos magatartást, mint „fizikailag agresszív vagy valós veszélyt jelentő viselkedést”, amely árthat a betegnek vagy a vele alvó személynek. Öt férfinál és egy nőnél előfordult, hogy partnerük orvosi ellátásra szorult a ”támadás” után.

Dr. Maurice Ohayon, a Stanford Egyetem magatartástudomány és pszichiátria professzora nem lepődött meg az eredményeken. Saját kutatásai alapján a felnőtt népesség körülbelül 4 százaléka alvajáró. A dr. Dauvilliers és munkatársai által megfigyelt pácienseknél súlyosabb formában jelenik meg a rendellenesség, mint az átlag népességben.

Az alvajárás megelőzésére Dr. Dauvilliers szerint el kell kerülni a közvetlen kiváltó tényezőket. Bizonyos esetekben benzodiazepineket tartalmazó pszichoaktív gyógyszer használatára van szükség. „A stressz csökkentése, a megfelelően kialakított napirend és az elegendő alvás is segít” – tette hozzá Ohayon professzor, aki az ajtóra szerelt csengőt is hasznosnak tartja, amennyiben az elég hangos ahhoz, hogy fölébressze a beteget. Mozgásértékelőkkel, biztonsági zárakkal és a földön történő alvással mérsékelhető a sérülések kockázata.