Az evolúció beprogramozta azt az ösztönt, hogy a síró csecsemők megnyugszanak, amikor édesanyjuk karjába veszi és hordozza őket. A kutatók szerint amikor a babákat felveszik és hordozzák, pulzusszámuk csökken, és „automatikusan és mélységesen” megnyugszanak. Ugyanez azonban nem történik meg, ha csupán egy helyben tartják őket a karjukban.
A Current Biology legújabb számában megjelent tanulmányból az derül ki, hogy a csecsemő hordozásra adott válasza az idegi, motoros és kardiológiai szabályozás koordinált rendszere.
„A csecsemő reakciója enyhíti a cipelés által az anyára rótt terhelést, így az anyának és a csecsemőnek is jót tesz” – magyarázza dr. Kumi Kuroda, a Riken Agytudományi Intézet kutatója. A kutatók úgy vélik, hogy ez a megnyugvási reakció olyan tulajdonság, amit az evolúció sok emlősben, például az oroszlánokban és a mókusokban is megőrzött.
A kutatás során ember és egér csecsemőkben mérték az elektromos agyi aktivitást. Amikor az egérkölyköket anyjuk hordozza, jellegzetes összehúzott testtartást vesznek fel, végtagjaikat behajlítják, és abbahagyják a magas, nyüszítő hangok kiadását. Az egerek esetében a megnyugvási reakció az érintés érzékelésétől és a testmozgás érzékelésétől függött.
A kutatók szerint az eredmények jelentős következményekkel lehetnek a csecsemőgondozásra. A csecsemők reakcióinak megértése ugyanis enyhítheti a szülők frusztrációját, ami dr. Kuroda szerint azért nagyon fontos, mert a csillapíthatatlan sírás gyakori oka a gyermekbántalmazásnak.
