Az Annals of Internal Medicine áprilisi számában megjelent kutatásukban a Harvard Egyetem Orvosi Karának kutatói Dr. Dariush Mozaffarian vezetésével arról számoltak be, hogy a vizsgált 2600 idősebb felnőtt közül akik a legtöbb omega-3 zsírsavat fogyasztották (ami főként a lazacban, makrélában, heringben, a tavi pisztrángban és a sárgaúszójú tonhalban található), átlagosan két évvel tovább éltek, mint azok, akik a legkevesebb omega-3-at fogyasztották.
A kutatók hangsúlyozták, hogy az eredmények nem bizonyítanak ok-okozati összefüggést a halfogyasztás és a hosszú élet között, csupán kapcsolatra utalnak a kettő között. „Az omega-3 zsírsavak vérszintje összefügg a halálozás, különösképpen a szív- és érrendszeri eredetű halálozás alacsonyabb kockázatával” – állította Mozaffarian.
A kutatás kezdetén a szakértők vérvizsgálatot végeztek, fizikális vizsgálatot végeztek, és kikérdezték a résztvevőket életmódjukról. A 74 év átlagéletkorú alanyok közül ekkor senki sem fogyasztott omega-3 tartalmú étrendkiegészítőt. A 16 éves utánkövetés alatt 1625 résztvevő halt meg, közülük 570 szív-, illetve érrendszeri betegség következtében. Az eredmények azonban azt mutatták, hogy minél magasabb volt az omega-3 szintje a vérben, annál alacsonyabb volt a halálozás kockázata az utánkövetési időszakban. A legmagasabb omega-3 zsírsav szinttel rendelkezők esetében 27 százalékkal volt alacsonyabb a bármilyen eredetű halálozás kockázata, mint azokban, akik a legalacsonyabb omega-3 vérszinttel rendelkeztek.
A halak nagy mennyiségű szívbarát fehérjét és zsírsavat tartalmaznak, és már korábbi kutatások is kimutatták, hogy a halban gazdag étrend csökkenti a szívbetegség eredetű halálozás kockázatát. Az egyéb eredetű halálozásra gyakorolt hatást azonban eddig nem ismerték. Mozaffarian azonban hangsúlyozta, hogy a mostani kutatás sem tudta meghatározni, vajon az omega-3 vérszintje felelős-e közvetlenül a halálozás csökkent kockázatáért, vagy ez egyszerűen az egészségesebb életmód egyik jele.
