Korábbi vizsgálatok már kimutatták, hogy a futás jobban csökkenti étvágyunkat, mint a kerékpározás, ám úgy tűnik, az ugrókötelezés még hatásosabb, mivel ennek során egyáltalán nem vízszintes mozgást, hanem csak függőlegest végzünk, és ennek következtében még jobban összerázkódik a bél.
A kutatás során a szakemberek 15, átlagosan 24 éves egészséges férfit figyeltek meg, akik különböző napokon vagy ugróköteleztek, vagy szobabicikliztek vagy pihentek. A mozgásformákat úgy állították össze a kutatók, hogy mind az ugrókötelezés, mind a biciklizés során ugyanannyi energiát használjanak el az alanyok, és bizonyos szakaszoknál valamennyiüknek tesztelték az éhséghormon-szintjét, illetve meg is kérdezték őket, mennyire éhesek, továbbá hogy sós, édes, savanyú vagy zsíros ételt kívánnak-e.
Az eredmények azt mutatták, hogy a pihenő időszakkal szemben, mind az ugrókötelezés, mind a biciklizés során kevésbé voltak éhesek a kísérlet résztvevői, és ez a mozgást követő negyedórában így is maradt. Ugyanakkor az is kiderült, hogy az ugrókötelezés 25. percében valamennyien kevésbé voltak éhesek, mint a szobabiciklizés ugyanezen szakaszában, és a zsíros ételek utáni vágy terén is hasonló megoszlás mutatkozott. Érdekes módon az is kimutatható volt, hogy a biciklizés végeztével a férfiak éhesebbnek vallották magukat, mint a pihenést követően, az ugrókötelezés után azonban nem fordult elő ilyen, miközben az éhséghormon-szintjük a két esetben nem különbözött egymástól, vagyis a szakemberek szerint valami más magyarázata van az éhségérzet csökkenésének.
Az Appetite című lapban megjelent tanulmány szerzői összességében arra a megállapításra jutottak vizsgálataik során, miszerint bizonyos sportok, és különösen az ugrókötelezés, szabályozni tudják a zsíros ételek utáni vágyunkat, ezáltal egészségesebb étrendre ösztönöznek bennünket.
