Barátok ellen nem jó győzni

A legfrissebb kutatási eredmények szerint a barátok felett aratott győzelemnek egyáltalán nincs hatása a hormonszintekre.

A szakértők szerint a csapatversenyek által kiváltott válaszreakciók az evolúciós folyamatokban gyökereznek és kapcsolatban állnak azzal is, ahogy az emberek háborús helyzetekben szövetségeket kötnek.

„Az ember az egyetlen faj, amelynek tagjai csapatban is versenyeznek egymással” – nyilatkozta Mark Flinn, a Missouri Egyetem antropológus professzora. „A versenyhelyzetekre adott hormonális reakciók is részei annak a fejlődési folyamatnak, aminek köszönhetően a csapatmunkára való képesség kifejlődhetett az embereknél.” A Human Nature című szaklapban publikált tanulmány alapját képező kutatások során a tudósok különböző korú dominikai férfiakat vizsgáltak meg, akik dominót vagy krikettet játszottak.

Az idegen csapatok felett győzelmet arató férfiak tesztoszteronszintje a megmérettetések alatt és után is magasabb volt az átlagosnál. A barátaik ellen küzdő férfiak hormonszintje azonban győzelemtől és vereségtől függetlenül nem változott semmit. A kutatók szerint a csapatjátékot néző férfiak esetében is hasonló hormonszint-emelkedés figyelhető meg.

„Például ha a Missouri csapata a Kansas Egyetemmel játszik, a férfinézők tesztoszteronszintje biztosan az eget verdesi, főleg, ha a csapatuk győzedelmeskedik” – magyarázta Finn. „Ugyanakkor bizonyos esetekben a szurkolótáborok is szövetséget köthetnek egymással egy-egy meccs alatt, és együtt drukkolhatnak a különböző sporteseményeken. Az emberi faj egyik legérdekesebb tulajdonsága, hogy képes egy egész csapat interakcióját figyelemmel kísérni, például egy sportmérkőzés esetében, függetlenül attól, hogy játékosként vagy csak szurkolóként vesz részt az eseményen” – folytatta Flinn professzor.

„Ez is bizonyítja, milyen összetett a szociális pszichológiánk. Egy hoki- vagy baseballjátékos például előre tudja, hogyan fognak reagálni a csapattársai, amikor nekik passzol, és ehhez mérten tudja megtervezni a következő lépését.”