A PLOS ONE júniusi számában közzétett kutatásukban a Carnegie Mellon Egyetem munkatársa, Karim Kassam és a San Franciscó-i Kalifornia Egyetem kutatója, Wendy Mendes arra kérték a kísérlet résztvevőit, hogy oldjanak meg nehéz matematikafeladatokat olyan értékelők jelenlétében, akiket arra képeztek ki, hogy végig negatív visszajelzéseket adjanak.
A negatív visszajelzés célja az volt, hogy a résztvevők egy részében haragot, másokban szégyenérzetet váltsanak ki. A feladat végén az alanyok egy olyan kérdőívet kaptak, amely kiértékelte érzéseiket (például: Milyen mérges ebben a pillanatban?), vagy egy másik semleges kérdéssort, ami nem értékelte érzelmi állapotukat. A haragos állapotú résztvevők, akik az érzelmi állapotot értékelő kérdőívet töltötték ki, más fiziológiai reakciókat adtak a mért szívfrekvencia alapján, mint azok, akik a semleges kérdésekre válaszoltak.
Azoknál az alanyoknál, akik beszámolhattak érzelmi állapotukról, kisebb mértékben emelkedett a szívfrekvencia, mint azokban, akik nem nyilatkozhattak érzéseikről. A kutatást vezető Karim Kassam így nyilatkozott az eredményekről: „A mérés hatása a tudomány minden területén kimutatható – maga a mérés gyakran megváltoztatja a megfigyelt alany tulajdonságait, és ez alól az érzelmek kutatása sem kivétel. Az lepett meg bennünket a legjobban, hogy egy ilyen finom manipuláció ilyen nagy hatást gyakorolt az emberek fiziológiai válaszára. Alapvetően csak megkérdeztük az emberektől, hogy érzik magukat, és ez mérhető hatással volt szív- és érrendszeri reakciójukra.”
