Amint arról a tanulmányt készítő Mark Ilgen beszámolt, az orvosok is jó, ha szem előtt tartják, hogy a krónikus fájdalmakkal küzdő betegeknél megnő az öngyilkosság esélyének aránya, még akkor is, ha erre más jel nem utal náluk.
A JAMA Psychiatry című lapban közzétett vizsgálat során több mint 4,8 millió olyan személy adatait vetették össze, akik az Egyesült Államok Veterán Egészségügyi Rendszerénél részesültek egészségügyi ellátásban 2005-ben. Közülük a szakemberek kiválasztották azokat, akik valamilyen krónikus fájdalomtól szenvedtek, és őket 3 éven át kísérték figyelemmel.
A kutatás eredményeként az derült ki, hogy az ízületi gyulladás és a neuropátia kivételével valamennyi krónikus fájdalom hatására megnövekedett az öngyilkosság esélye, ám miután a szakemberek annak is utána jártak, kinél fordultak elő emellett még különféle mentális problémák is, összesen három fájdalomtípus maradt, melyek ténylegesen, egyéb befolyás nélkül voltak hatással az öngyilkosság esélyének megnövelésére: a hátfájás, a migrén, valamint a pszichogenikus fájdalmak, melyek hátterében mindig valamilyen lelki tényező áll.
A szakemberek úgy vélik, az összefüggés hátterében az állhat, hogy a tartós fájdalom gyakran kelti a reménytelenség érzetét az emberben, hiszen egy idő után már úgy érzi a beteg, soha nem fog megszabadulni a szenvedéseitől. A másik, hogy főleg az erős hátfájás esetében, a korábban aktív életet élők sokszor azt tapasztalják, a leghétköznapibb mozgások is nehezükre esnek, amit szintén nem könnyű feldolgozni.
Ilgen szerint nagyon fontos lenne, hogy az orvosok mellett a családtagok és a barátok is különös figyelmet fordítsanak ezekre az emberekre, mert ha a környezet időben észreveszi, hogy valakinél öngyilkos gondolatok jelentkeznek, akkor hamarabb lehet szakszerű segítséget is kérni.
